"a történelem hagyta el önmagát"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 06. (764.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Fehér felhő, fekete doboz
Zsidó Ferenc
A félemelettől a Némaság Városáig – interjú Borsodi L. László költővel, irodalomtörténésszel
SERESTÉLY ZALÁN
szinopszis
Ughy Szabina
Én vagyok az a nő
Simonfy József
Versek
Borsodi L. László
A kulturgodir és galanter, a deszkurkörec
FAZAKAS ATTILA
Versek
Cosmin Perța
A kavicsok hűvöse amint áthaladsz. Első altatódal nemzedékemnek
Vlad Moldovan
Versek
Weisz Dorka
Fecskefészek
Bogdán László
Olaf eltűnése
Alexandra Mocan
Az ízlelés konkvisztádora
Szántai János
A filmes, aki öt-hat időt élt meg egyszerre
FISCHER BOTOND
Felboncolni a valóságot
Bodó Márta
Szerepjáték, palackposta
Demeter Zsuzsa
Megírni a megíratlan időt
Papp Attila Zsolt
Az orosz bárka, amely óceánjáróvá álmodta magát
Jakabffy Tamás
A régiek felfedezésének örökkön szükséges voltáról
Túros Eszter
Festői ritmusok
 
Papp Attila Zsolt
Az orosz bárka, amely óceánjáróvá álmodta magát
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 06. (764.) SZÁM – MÁRCIUS 25.


 

 

Muszatics Péter: Orosz történetek. Osiris, Budapest, 2018.

 

 

John Lukacs írja, hogy a Nyugatnak nem kommunizmus-problémája volt a hidegháború éveiben, hanem Oroszország-problémája; vagyis az, amit kommunistaveszélynek véltek, valójában az orosz nagyhatalmi ambíciók ideológiai köntösbe öltöztetett megnyilatkozása volt. Ha nem is ennyire sarkosan, de érezhetően Muszatics Péter is hasonló következtetésre jut Orosz történetek című könyvében. Az épp Lukacs előszavával megjelent Utazás Európa mélyére című könyvét követő Bécs, Budapest, Hollywood után a szerző visszatért az esszéisztikus útirajz műfajához, és ezúttal szinte lehetetlenre vállalkozott: megírni Oroszország, az örök oroszság titokzatos lényegét.

 

A szerző vállaltan töredékes formában közelíti meg témáját: egy-egy nagyobb szubjektív tablót „villant fel” az általa bejárt, ikonikus helyszínek – Kijev, Vlagyimir, Moszkva, Szentpétárvár, Jasznaja Poljana – történelembe ágyazott világáról. És ez valóban jó megoldásnak bizonyul arra, hogy megrajzolja az évszázadok során kis fejedelemségből világbirodalommá váló országot feszítő ellentmondásokat; azt a világot, amelyben különös, kaotikus rendben férnek meg egymás mellett a cári múlt és a szovjet majdnem-jelen relikviái; amely mindig nyugat felé tekintett, de mentalitása keleti alapjait sosem feledte. Ebben a vízióban az orosz történelem „pszeudomorfózisok” sorozata: a kijevi/vlagyimiri/moszkvai Rusz az új Bizánc álarcában lépett az ősellenség Arany Horda örökébe, Nagy Péter cár vaskezű nyugatosítását pedig történelmi léptékben Leninék szintén nyugatról importált eszmeiségű, de minden korábbinál kegyetlenebb és „keletibb” rendszere váltotta fel – majd a ma sajátos kulturális-politikai amalgámja.

 

Muszatics veretes, költői vértezetű mondatokban – nyelvezetén érződik a metafizikus-misztikus szemlélet lenyomata – vázolja fel a külső és belső megismerés útját, amely az Aranykapu(k)tól Bulgakov kísérteties dolgozószobáján át a boldog-boldogtalan Tolsztoj gróf kertjéig vezet. Kicsit olyan ez a könyv, mint Alekszandr Szokurov filmnyelvi bravúrja, Az orosz bárka, amely a szentpétervári Ermitázs termein át vezet végig bennünket az orosz történelem sorsfordító pillanatain. A bárka időközben óceánjáróvá vált, a titok azonban titok maradt. Tolsztojnál maradva, ahogy Woody Allen mondta: „Elolvastam a Háború és békét. Az oroszokról szól.”

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében