"a történelem hagyta el önmagát"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 06. (764.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Fehér felhő, fekete doboz
Zsidó Ferenc
A félemelettől a Némaság Városáig – interjú Borsodi L. László költővel, irodalomtörténésszel
SERESTÉLY ZALÁN
szinopszis
Ughy Szabina
Én vagyok az a nő
Simonfy József
Versek
Borsodi L. László
A kulturgodir és galanter, a deszkurkörec
FAZAKAS ATTILA
Versek
Cosmin Perța
A kavicsok hűvöse amint áthaladsz. Első altatódal nemzedékemnek
Vlad Moldovan
Versek
Weisz Dorka
Fecskefészek
Bogdán László
Olaf eltűnése
Alexandra Mocan
Az ízlelés konkvisztádora
Szántai János
A filmes, aki öt-hat időt élt meg egyszerre
FISCHER BOTOND
Felboncolni a valóságot
Bodó Márta
Szerepjáték, palackposta
Demeter Zsuzsa
Megírni a megíratlan időt
Papp Attila Zsolt
Az orosz bárka, amely óceánjáróvá álmodta magát
Jakabffy Tamás
A régiek felfedezésének örökkön szükséges voltáról
Túros Eszter
Festői ritmusok
 
Túros Eszter
Festői ritmusok
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 06. (764.) SZÁM – MÁRCIUS 25.


 

A marosvásárhelyi származású Herman Leventének, a Várfok Galéria állandó művészének, az Élesdi művésztelep egyik alapító tagjának legújabb sorozatából nyílt kiállítás február 20-án a csíkszeredai Új Kriterion Galériában. A kéreg ritmusa monumentális hatású festői sorozat, szürreális környezetben szinte fotorealisztikusan megfestett részletekkel, különböző magasságokban elhelyezett képkivágásokkal. Egy olyan térbe keveredünk, ahol a vonalkódszerűen, hol sűrűbb, hol lazábbb rendbe szerkesztett fahasábok azt az érzést keltik, mintha egy végeláthatatlan erdőben bolyonganánk, és ahol csupán a fakérgek barázdái lennének fogódzóink, ahol a kérgek mintázata, töredezettsége, változó színei tájékozódási pontokként működnének, ugyanakkor ezek a barázdák olyan történetek hordózói, melyekről ily módon ugyan csak sejtésünk lehet, mégis ebből a töredezettségből, a kéregdarabokból/kérgek mögül kivilágló jelen(t)ésekből rajzolódik ki egy-egy fa, egy-egy erdő karaktere, egyénisége, festői személyessége. Természet és ember nyomait hordozzák ezek a képek által kiemelt függőleges hasábok, lebegő gyökerek, koronázatlan fatörzsek. Időnként úgy tűnik, mintha valós tájakon bolyonganánk a kiállítás terében, máskor ez a benyomás teljesen szertefoszlik, amikor a képkeretekbe metszett fatörzsrészletek nem a kérgek mögül felsejlő mélységekkel, hanem furcsa kivágásaikkal, ködbe oldódó vonalaikkal vagy élesen metszett határoltságukkal hívják fel magukra a figyelmet.

 

A természet és ember diktálta ritmusok teljesen nem szétválaszthatók, időnként egyik vagy másik válik hangsúlyosabbá a festői terekben. A tözsek hasonlósága, az apró részletekben menyilvánuló különbözősége nagyon érzékeny festői ritmusokat eredményez, ahol a látszólagos egyfomaság, a légies tereket hol erőteljesen metsző, hol titokzatosan, finoman körvonalait vesztő fatörzsek nem válnak egyhangúvá. Sűrűségük lelassít, visszacsalogat, a részlekben való újbóli elmélyülésre késztet. A részletek nem ismétlődnek, mindig más koordináták mentén rajzolódnak ki, így teremtve egyszeri, megismételhetetlen ritmusokat.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében