Sodrásban Gaál István emlékének 1. Lóhalálában átrohansz a gyorsvonat szerelvényein, mintha a robogó gyors- vonattal versenyeznél. 2. Az órásinas most megáll, tartogatja magát az idő, a véletlen éppen be- vásárol, költekezik. 3. Mikor a semmi ágait nyesegeted, szemedbe hull a fűrészpor, akár a meg- testesült láthatatlan. 4. Kitömött pintyét visszahelyezi üres kalitkájába, majd akaratlanul nyitva felejti az ajtót. 5. Ahogy a darázs a szirupos vén múltra, beindul a perc, belefeledkezik a kihagyhatatlan létbe. 6. A szél vállán ki- köt egy könnyű madártoll. Elsüllyed a szél, csak arra ügyel, hogy a toll a vállán maradjon. 7. Szemem szemedben, preparált galamb, szájában egy zöld ággal, pislantásod cseppenként megformázza az eget. 8. Kis, begolyózott ólomkatonák. Bőrük még bedörzsölik a kámforos idővel, készek a bevetésre. 9. Aki küzdött már az öngyilkosság puszta gondolatával, egyedül annak maradt joga feltámadásra. 10. Biztosra megy. Be- tervezi a vakmerő véletleneket, falfehéren szobroz a rend viharkabátjában. 11. Az elhavazott angyalok sítalpakon közlekednek, el- kapva tekintetük, mint a bűnös üvegszemet. 12. Hogy láthatóvá legyen a láthatatlan, lisztet szór szerte- széjjel. Már egészen jól kivehető egy malom. 13. Itthon vagyok, mint aranyhal-motívumú sekélytányéron a kiporciózott, a még gőzölgő rántott ponty. Politikamentes pont Az igazi hiány, amit a szíveddel érzel, hiánycikk, megnehezítve a háztáji állattartást, a kertészkedést, az sem éri meg, pláne gyümölcsöt termelni azon a földdarabon, amit otthonnak csúfolunk a házunk mögött, éljenek a bevásárlóközpontok, az árleszállítások, fő, hogy kijavíthatjuk a helyesírási hibákat halálos ítéletünkben, amit a remény a sors elől is kénytelen eltitkolni.
|
