Hosszú, tömött sorokban kígyózunk fel és le. Szögletes és kerek ajkaink zengik a buzdító mantrát. Fel a dombra, elvtársak, testünkből épüljön! Mi vagyunk az érkezők és távozók csavarodó spirálja, a mágikus kaleidoszkóp.
Kijárási tilalom
mikor apáink kilovagolnak
anyáink bedeszkázzák az ablakokat
a határról égett hajszagot hoz a szél
ilyenkor a pincében imádkozunk
nincs itthon férfi, gyáván motyogunk
előjönnek a varjak, fosztogatnak kedvükre
a háznál csak csendes lelkek maradtak
házi farkasok, szelíd álcák
a tűzhelyben parazsat hagyunk
logikát erőltetünk a káoszra
nyelvünk alatt, fogíny mögött méregfiolák
nyitott szájjal fekszünk, míg fogyni kezd a hold
szemünk sarkából magok csíráznak
az áldozathozatal egy élhető víziót szolgál
az üres őrtornyok felett rózsaszín ég
mélyen bennünk lakoznak a színek
szemhéjaink alól csomókká burjánzik a mag
nap felé fordulunk, lábaink a patakban
erre a világra születtünk, lenyűgöznek fényei
kikoptak belőlünk a hormonok
körmeink és hajunk fotoszintetizál
a hangosbemondó nyugalomra int bennünket
de fülünk már más tartományt érzékel
Peremvidék
2.
egyszer megfogtuk, hogy elengedjük
a bűntudat munkál
üresen tátongunk, nem kutatunk
saját kezünk simogatjuk
a végtelen fraktál
szeretet, igazság
mézbe mártott higanykapszulák
a parasztok talpig vizesen táncolnak
de a kútból nem ihat más
ez a herceg bűvköre
az örvénylő mélység
tömött sorokban kígyózunk bele
ez a sóvárgás spirálja
itt homályba vesznek a bóják
mementó hajók
4.
feloszlik az ígéretek szektája
csuklyákat levesszük
égve hagyjuk a lámpákat örökre
emlékeztető injekciót kapunk
újra halljuk a lehetőség szirénjeit
az ígéretek földje gyümölcsös ajakbalzsam
öblítő illatú lánykák vagyunk
tornadresszben fogdosnak minket
az egy tömbből faragott szent extázisa
fájdalom és kéj határtalan pepitája
vidám népdalt dúdolunk
galambszürke szíved a komposzton
évszaktól független alkalom
az érkező oldali peronon
vigyázz a plafonon a tesztoszteronom
Csalogató
2.
fehér köpenyben kóborolunk
az árterület dögökkel van tele
az asszony a falhoz vágja éthordóit
az ápoltakban honvágy munkál
vérző orral szipogunk
esténként egymást keltegetjük
az úr bocsásson meg nekünk
Körletellenőrzés
8.
könnyen beszélő turisták lettünk
keserű huszárok szeretkeznek
ez nem a 86-os tébolyda gondja
ha a sarkokban megülnek a transzok
a pirulák kizárják az alapzajt
a kezeltek és a cellafal között
kombájnok zsizsegnek
dagad a timföld delirál a barakk
ez magasabb szintű speciális szabadság
Az étel kész
4.
mondókaként lüktető frázis, el akarunk élvezni
ha már üresen tátongunk társak, nem kutatunk
a semmi közel van istenhez, hova igyekszünk
mindenki jöjjön hozzánk kikre nem vigyáztak
kik magukra maradtak elődeik problémájával
bénultan kérdezősködünk
amire nincs válaszunk, ideológiát teszünk mögé
akiket szégyellünk azokat a vízaknába bújtatjuk
velünk is így tettek, megtanultunk szégyellve lenni
5.
hergel az állandó, nyugtat a bizonytalan
a vízhólyag szokható, a funkció értünk van
várólistán tartanak, ez a korszak így molesztál
szorít a bordakosár
Normal Gergely (1983) vizuális- és hangművész, költő. Absztrakt-expresszionista festészettel foglalkozik. Videóművészetben, kísérleti zajban, absztrakt hangban, hangművészetben alkot (Reisebüro86, Tóth Kína Hegyfalu, Danceflour). Grafikus tervező „Normal ILLustrations” név alatt. Írásait a Műút, a Tiszatáj, az Ambroozia közli. Első kötete, melyet Tóth Kingával közösen készített, Village 0-24 címmel, a Melting Books és JAK közös projektjeként jelent meg angol nyelven. Honlap: www.normalgergely.com
