"kik elfeledték, hogy már nincsenek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 07. (765) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Tavaszi túra
Demeter Zsuzsa
A Shakespeare-környéki focisták és az Utunk - beszélgetés Vallasek Dáné Márta műfordítóval, szerkesztővel
Hans Bergel
Versek
Orcsik Roland
Tor
FELLINGER KÁROLY
Versek
Csontos Márta
Versek
Tamás Dénes
Egyed-arcél
Veszprémi Szilveszter
Versek
Borcsa Imola
A csodadoktor
Normal Gergely
Versek
Sebestyén Mihály
Anód és Katód szerelmük kezdetén
Szőcs Margit
Versek
Codău Annamária
Tériszony a más koncepciójában
GULISIO TÍMEA
Novellák
Bakk Ágnes
Fekete-fehér kilátások
Szakács Kincső Zsófia
Az idegenek és még sokan mások
Radnai Dániel Szabolcs
Odaülünk, rövidülünk
ANDRÉ FERENC
A lovakon túl
Papp Attila Zsolt
Szerelem, zsidók, Velence
Jakabffy Tamás
Leváltott happy end
Portik Blénessy Ágota
Száz év magány
 
Szőcs Margit
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 07. (765) SZÁM – ÁPRILIS 10.

Maradj távol,

kérlek,

már nem foghatod a kezem.

Látod? Csupa vörös izzás,

felhevült, éget.

Ne szomorkodj,

hogy ezután nem úgy lesz, mint régen,

már nem simogatlak,

hiszen törődhetek veled úgy is,

hogy árammentesen vasalok rád,

s megfőzöm vacsorád.

Nézd, milyen étvágygerjesztően serceg

tenyeremben a tükörtojás.

 

 

Fogd,

ez itt annak

az elszenesedett

gyújtózsinórnak darabja,

mely azon a bizonyos

időtlen hajnalon

beindította a robbanást.

Tavaly cseresznyevirágzáskor

került vonzáskörömbe -

úgy keringett körülöttem,

mint kerge cserebogár;

képzeld,

perzselt még, amikor kifogtam,

lyukat égetetett tenyerembe.

Majd ha elcsendesedünk,

és füledhez tartod,

kihallhatod belőle

a Nagy Bummm

kóborló visszhangját.

 

 

Süllyedek,

 

tegnap még csak

bokáig voltam,

ma már térdig állok 

kerted földjében.

Ha így folytatom,

holnaptól csupán

gyorsan növekvő, 

hosszú hajam 

marad a szélfútta felszínen,

mint vöröslő díszfű. 

Fésülheted, 

nyírhatod kedvedre,

az sem baj,

ha nem értesz

a divatos fazonokhoz –

jó lesz nekem

az „angol pázsit” is.

 

 

Itt lakom,

 

a tudat árterületén,

körülöttem hordalék-táj:

felgyűrődött salakhegyek,

sóvár szemétdombok,

az indulat vulkánkúpjai;

jó lenne egy profi túracipő,

csákány, kötél,

hogy felmásszak 

az imbolygó gerincre,

és megnézzem,

mi van odaát.

 

 

Készülj fel,

 

otthonom földszagú,

akár a frissen kitépett gyökerek,

lakberendezésem organikus,

együtt lélegzik velem,

bútoraim naponta locsolom,

asztalom

tíz centit növekedett

az utóbbi hetekben,

lábamon átsejlenek

az évgyűrűk,

mint ezüstös

boszorkánykörök;

ágyam korhadékán

laskagomba terem,

székem tüskéket hajtott,

s csak úgy ülhetek rá,

ha minden ruhám

magamon viselem,

ami azért is praktikus,

mivel nincs szekrényem;

ezért hát

ne tévesszen meg

szokatlan külsőm;

a kedvedért majd

hetedik ruhámig vetkőzöm,

az a kedvencem,

önfeladás-kék,

igazi hernyóselyem,

nem látta még senki rajtam,

neked tartogattam,

hogy magába szívja

a köztünk tenyésző

homályt,

míg eszed

a gombapaprikást.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében