"kik elfeledték, hogy már nincsenek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 07. (765) SZÁM – ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Tavaszi túra
Demeter Zsuzsa
A Shakespeare-környéki focisták és az Utunk - beszélgetés Vallasek Dáné Márta műfordítóval, szerkesztővel
Hans Bergel
Versek
Orcsik Roland
Tor
FELLINGER KÁROLY
Versek
Csontos Márta
Versek
Tamás Dénes
Egyed-arcél
Veszprémi Szilveszter
Versek
Borcsa Imola
A csodadoktor
Normal Gergely
Versek
Sebestyén Mihály
Anód és Katód szerelmük kezdetén
Szőcs Margit
Versek
Codău Annamária
Tériszony a más koncepciójában
GULISIO TÍMEA
Novellák
Bakk Ágnes
Fekete-fehér kilátások
Szakács Kincső Zsófia
Az idegenek és még sokan mások
Radnai Dániel Szabolcs
Odaülünk, rövidülünk
ANDRÉ FERENC
A lovakon túl
Papp Attila Zsolt
Szerelem, zsidók, Velence
Jakabffy Tamás
Leváltott happy end
Portik Blénessy Ágota
Száz év magány
 
ANDRÉ FERENC
A lovakon túl
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 07. (765) SZÁM – ÁPRILIS 10.


 

Fekete Ádám: Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában. Magvető, 2018.

 

Hogyan kerül egymás mellé a Prehistorik, Gargantua és Pantagruel, Vujity Tvrtko, Burroughs és a Star Wars? Mennyire izlandi szó a Halpanír? És mihez kezdjünk, ha mindenünket megfogja a lila tempera?

 

A Petri György-díjas Fekete Ádám első kötete nem maszatolgat: karakteres hangon szólal meg. Ismerős, kézzel fogható tapasztalatokat satíroz szét, idegenít el, de épp csak annyira, hogy még felismerhetőek maradjanak. Ebben segítségére van a dalszerűség, az asszociativitás. Nagy műgonddal adagolja az információt, hogy vezessen és megvezessen. Fanyar humora pedig kiválóan működik, mert tudja jól, a nevettetés nem cél, hanem eszköz.

 

A csattanók, a mondatok átfordítása által rendre újraértelmezi az addig elmondottakat, kimozdít a racionalitás kényelmes burkából: „olyan ez a csönd köztünk/ akár egy őzgida// alapvetően nincs bajom az őzekkel/ de ez az egy momentán kurva rossz helyen van” (38.).

 

Pontos szóösszetételek, kimért jelzős szerkezetek adják a kötet vázát, miközben a háttérben pipázgat a szürrealitás. Látszólag könnyed nyelv által építi fel a tényleges párbeszéd lehetetlenségét, hogy csak abszurditással lehet már kommunikálni és nyomot hagyni: „hugyozz lyukat a csalódásba/ és ugorj rajta át ne várj” (50.).

 

Microwave Horse Johnson költeményei erős képiséggel és ironikus dühvel dolgoznak, szervesen simulnak és lépnek párbeszédbe a többi szöveggel. A városi tapasztalat kaotikusságát és a millenialok nihilizmusát hozza motivikus összefüggésbe: „lepisil egy brad pitt arcú csecsemő/ emiatt a nagyapja nekem akarja adni/ futok hanyatt-homlok” (47.). Nem engedi eltunyulni az érzékszerveket, mindegyre zsigeri tapasztalattá fordítja a befogadást.

 

Lamentál, rágódik, kikéri magának a kikérhetetlent, és tudja, nincs igaza, de nem is az a fontos, hanem hogy miben és hogyan téved. Látszólag magáról beszél, de sohasem magát meséli, nyelvet keres az önmarcangolásnak, a kilátástalanságnak, a toporgásnak, a cselekvésképtelenségnek és a beletörődésnek. Eközben agyarait csikorgatva, sziszegve a környéken ólálkodik már a remény is.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében