"Egyetlen szellem sejti meg"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 08. (766) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Hol a fém
Széles Klára
Lászlóffy Aladár: A végtelen készenlét
LÁSZLÓFFY ALADÁR
Versek
Kabdebó Lóránt
A küldetéses ember labirintusa
Demeter Zsuzsa
Tintába csepegtetett nyomok
Király László
Hét lépés a ködben
Karácsonyi Zsolt
Longobárd, hosszú éjszaka
Eszenyi Fanni
Versek
Vass Norbert
Sár
ŞTEFAN MANASIA
Bréda színháza
Kapui Ferenc
Versek
Szakolczay Lajos
Ali
ANDRÉ FERENC
nem restauráció
Alexandru Mușina
Versek
Vincze Ferenc
Ajtó mögött csótány oson
RITTER GYÖRGY
Rámaterápia
Bartha Réka
Sam felkészülne. De mire is?
Kovács Péter Zoltán
One Way Ticket to… Know, Where?
Szabó Csenge
Az átlag(nem)emberi
Borsodi L. László
Torony és omladék
Jakabffy Tamás
Passió és Mária-siralom Kiskapuson
Zakariás Ágota
Trimaginarium
 
László Noémi
Hol a fém
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 08. (766) SZÁM – ÁPRILIS 25.


 

John Keats, Percy Bysshe Shelley, Kányádi Sándor fehér ingben, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső föltekert, vékony bogra igazított, csokorra vett nyakkendővel, állig gombolt Csokonai Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc, fodros Kazinczy Ferenc, Batsányi János, aztán Karinthy Frigyes, Ted Hughes, Esterházy Péter orral, Nemes Nagy Ágnes, Sylvia Plath, Szabó Magda hajviselettel, és Lászlóffy Aladár ingben, nyakkendővel, ki-begombolt zakóban, orral, hajjal, és mégiscsak: tekintettel, talpig szemöldökben.

 

Olvasunk, olvasunk, amikor csak lehet, ám van irodalmi emlékezetünknek ez a homályos kamrája, képzeletbeli csarnokunk, ahol szerzők, barátok, mesterek képeit őrizzük, ahol szövegek ködéből kiemelkednek arcélek, fők, kézfejek, ahová befurakodnak menték, dolmányok, fürtök és kardok, ahol fémes kontúrok rajzolódnak, mert lelkünk mélyén kissé pogányok is vagyunk, és a szépen faragott szövegek mellé szeretünk faragott képet is tenni.

 

Mennyivel szerencsésebb helyzet ilyenkor, ha kedves szerzőnk, mesterünk nemcsak könyvek, albumok lapjairól tekint ránk, hanem az Utunk főtéri szerkesztőségében, az árkádok alatt, a Mariánum Ferenc József úti épületében, a piros láda mellett, a Helikon Nagyszamos utcai társalkodójának napsütötte foteljeitől jobbra, a sötét cserépkályhától balra, azzal az értő, csöndes, átható tekintettel, amely minden gubancok között a gyökerekig hatol.

 

Mégiscsak szerencsések vagyunk mi, akik nemcsak olvashatjuk, de láttuk is őt, míg Király László hunyorított, Mózes Attila hátrasimította a haját, és Szilágyi István marokra fogta pipáját, láttuk padok között sétálni, papírok fölé magasodni, hallottuk a vandálokról vagy a csésze alján maradt kávézaccról értekezni, és imígyen látjuk most is, ott áll füstös keretben, ki-begombolt zakóban, a képen ing, nyakkendő, orr, haj, világít nekünk az éjszakában a bölcsesség, ami a tekintet, míg fölénk terebélyesedve ápol, óv és eltakar a szemöldök. Itt a bronz, ebből öntjük Ali bácsi szobrát.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében