Bogártemető
Idegen testek izzadságába fulladó,
pici, fekete bogarak – így képzelem a szavaid.
Bogártemetővé változott arcú lányok mesélnek,
olyan történeteket, amiket már régóta tudok.
Azért hallgatok.
Ha megérkeznek, körözöttel kínálom őket
és karamella teával.
De ők csak gombostűt kérnek a cigaretta mellé,
elhelyezkednek a méregzöld fotelben,
és tűket csipegetnek a párnából.
Azt hiszik, ha belülről szúrnak,
ki tudják kaparni magukból
a bőrükbe ragadt holttesteket.
De a gyomrukban megrekednek,
majd felgyűlnek a tűk,
és képtelenek felbüfögni őket.
Asszony a Kálóczy téren
Az erős asszony 52-ben született.
Azóta igazi szenteltvíz-gyűjteményt halmozott fel.
A délutánjait a Kálóczy téri parkban tölti,
ha az időjárás engedi.
Történeteket mesél a járókelőknek
arról, hogy valóban léteznek gyógyító angyalok.
Ilyenkor az emberek istenre gondolnak
meg freskókra, amiket templomokban láttak.
Az erős asszonyt ez gyakran mulattatja,
így elalvás előtt a családja után, értük is mond egy imát.
Őt még nem látták sírni.
Sem az ura temetésén, sem a kisebbik fia esküvőjén
nem könnyezett.
Csak a Tebenned bíztunk eleitől fogva éneke közben
remegett meg kicsit,
mint a macskák teste, ha egy őszi délutánon
egy autóra eső gesztenye hangját,
eldurranó légpuskaként észlelik.
A bóján túl
Sosem tanultál meg úszni.
Pedig ott kezdted el most te is, ahol én hat évesen.
Negyven felett már máshogy mennek a dolgok –
magyarázkodsz,
pedig nem kértelek számon.
Sosem tanultál meg úszni.
De tizenhárom évesen egyedül repültél Mongóliába
a nagymamáék után.
Ők pálinkát árultak,
te meg megtanultad,
hogyan mondják oroszul, hogy
ne menj az örvények közelébe.
не приближайтесь к водоворотам
Emlékszem, ahogy a győri fürdőben
nevetve úszok a forgó víz felé,
aztán csak kis idő múlva észlelem:
a többi gyerek már rég kiszállt a partra.
Azt hiszem, akkor éreztem először magányt.
Azóta mikor együtt utazunk, stratégiákat gyártok:
ha vízre zuhan a gépünk,
hogyan mentelek ki téged először.
Rám cáfolsz, azt mondod,
ahhoz túl nagy lenne a pánik.
És bárhogy próbáljuk,
nem tudjuk kitapintani az ülés alatti mentőmellényeket.
Sosem tanultál meg úszni,
pedig a sekély vízben sok a kisgyerek,
a kosz is zavaró
és ha leteszed a lábad,
meztelen csigákra emlékeztet az iszap.
Apámmal nem bírjuk sokáig,
pár perc után beljebb úszunk.
A bóján túlról visszatekintve
a legkönnyebb definiálni a magányt:
egy alak,
aki a partról nézi,
hogyan mossa a hullám
egyre messzebb
a két embert,
akit a legjobban.
Eszenyi Fanni 1997-ben született Győrben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE angol-magyar tanári szakos hallgatója. Verset, slamet és prózát ír.
