"Egyetlen szellem sejti meg"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 08. (766) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Hol a fém
Széles Klára
Lászlóffy Aladár: A végtelen készenlét
LÁSZLÓFFY ALADÁR
Versek
Kabdebó Lóránt
A küldetéses ember labirintusa
Demeter Zsuzsa
Tintába csepegtetett nyomok
Király László
Hét lépés a ködben
Karácsonyi Zsolt
Longobárd, hosszú éjszaka
Eszenyi Fanni
Versek
Vass Norbert
Sár
ŞTEFAN MANASIA
Bréda színháza
Kapui Ferenc
Versek
Szakolczay Lajos
Ali
ANDRÉ FERENC
nem restauráció
Alexandru Mușina
Versek
Vincze Ferenc
Ajtó mögött csótány oson
RITTER GYÖRGY
Rámaterápia
Bartha Réka
Sam felkészülne. De mire is?
Kovács Péter Zoltán
One Way Ticket to… Know, Where?
Szabó Csenge
Az átlag(nem)emberi
Borsodi L. László
Torony és omladék
Jakabffy Tamás
Passió és Mária-siralom Kiskapuson
Zakariás Ágota
Trimaginarium
 
Bartha Réka
Sam felkészülne. De mire is?
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 08. (766) SZÁM – ÁPRILIS 25.


 

Samban, a tizenhárom éves lengyel fiúban bármelyik kelet-európai tinédzser magára ismerhet. Már csak azért is, mert egy globalizált világban az emberek, és főként a kamaszok problémái is jobbára globalizáltak. Nem nemzetspecifikus például az, ahogy egy tini szenved az „ősegységből” való kihuppanása, szülei válása miatt. Az ilyesmi általános emberien fáj…

 

Ugyanígy az sem furcsa, hogy a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közös produkciójának szereplői olykor lengyelül énekelnek bele a színpadi történetbe. Hiszen az a társadalmi keret, amelyben a sztorit bemutatják a huszonegyedik századi Sepsiszentgyörgyön éppen elég tág ahhoz, hogy egy ilyen momentum ne elidegenítésként, hanem éppenséggel világunk legtermészetesebb vonzataként hasson.

 

A Maria Wojtyszko által írt és Bocsárdi László által színre vitt Sam, avagy felkészülés a családi életre című groteszk bohózat főszereplője ebben a kontextusban úgy készül fel a családi életre, hogy tulajdonképpen általánosan és egyetemesen sincs, amire felkészülnie. Minden, ami itt a „család” fogalomhoz társítható ugyanis, csupán üres frázis, amit a felnőttek ürügyként találtak ki gyakorta méretes hibáik eltussolására. Ebben is legalább annyira idevalósi a történet, mint amennyire lengyel. Az értéktorzuláson pedig gyakran nevetnünk kell, még ha fogcsikorgatva is.

 

Bocsárdi László rendezői értelmezése talán emiatt sem engedi hozzánk túlságosan közel a világ satnya voltára ráébredni kényszerülő tizenhárom éves Sam történetét. Mert azt szeretné, ha a néző kívülről, mintegy távoli szemlélőként látná ezt a színházi formába öntött „képes társadalomkritikát”. E távolságtartó szemléletet egyformán megtámasztja a szereposztás, a karikírozó színészi játék, a szemléletes, velejéig jelenkori zene, de a hatalmas fényképezőgép objektíveként ábrázolt színpadi tér is. Ez utóbbinak négy egymáshoz ragasztott szintjén zajlanak az események. A fényképezőgép lencséjén túl pedig egy vélt valóság sokszorosan átszűrt, többszörösen tükröződő tényszerűségeit láthatjuk. Egyben azt is demonstrálja ez a tér: ennyire távolra is kerülhetünk a realitástól, miközben azt még mindig valóságként tudjuk szemlélni.

 

Maria Wojtyszko közel harminc képből összeálló színpadi szövege bátorítja ezt a karikírozó értelmezést, hiszen benne a világ akciók és reakciók, szélsőségek láncolatából áll össze, amelyben a szereplők játszi könnyedséggel lendülnek át egyik végletből a másikba. Nincs szubsztancia, nincs gerinc, nincsenek állandó értékek. Csak külsőségek.

 

A főszereplőnek ebben a világban kell feltalálnia magát. Sam (Erdei Gábor), a szülei közéleti állásfoglalásai kereszttüzében éldegélő tini azonban egy szép napon arra ébred rá, hogy még az az idillinek korántsem mondható családi burok sem védi, amit ő jobb híján tekintett „ősegységnek”. Értelmiségi szülei (Pálffy Tibor és Czirják Beatrix e.h), akiket a különböző tiltakozóakciók iránti közös szenvedélyük kötött össze csupán, bejelentik, hogy válnak. És ezzel elkezdődik a gyermeken, az együtt eltöltött időn, a földi javakon való osztozkodás végeérhetetlen drámája, amely – mondhatni egészen várhatóan – az „újjáépített” boldogságban, az újraházasodás látszat-happy endjében kulminál.

 

Mit tehet ilyen körülmények között Sam, aki immár semmiféle támpontot nem talál az életében, jövőjét illetően pedig csupa illékony, bizonytalan fogódzókat? Szerelmében, a hívő család sarjaként nevelkedő Violában próbálja felfedezni azt az ideális távlatot, amely felé egyáltalán érdemes elindulnia. Azonban a történet végén még így is ott lappang a kérdés: végül sikerül-e neki az eléggé valószerűtlen szerelemben kiteljesednie, vagy csupán a produkcióvégi emelkedettséghez áll össze kényszerűen egyfajta idill, amely után ismételten és végeláthatatlanul elkezdődik ugyanaz a történet?

 

És minden okunk megvan az idill valószerűségében kételkedni. Hiszen Maria Wojtyszko színpadi szövegében tételesen is ott van a boldogtalanság örökös időzített bombája: a vallási bigottság. Korántsem tekinthető véletlennek az, hogy Sam iskolai létéből csupán a vallásórát és a vallásos erkölcsöknek homlokegyenest ellentmondó vallástanárnőt mutatja be a drámaíró. Ez egyben több nemzedék kudarcos életének gyökerére mutat rá. Többek között azáltal is, ahogy ez a „tantárgy” elutasít mindenféle olyan tevékenységet, amely egyáltalán hasonlít az önálló gondolkodásra. Generációkat leszoktatni a gondolkodásról, mindannyian tudjuk, hová vezet…

 

Külön érdekessége a történetnek viszont az, hogy ennek a fanatizmusnak mindkét oldalával találkozunk: azzal a vallásossággal is, amely ideig-óráig még akár kiegyensúlyozottságot is hozhat az egyén életében ott, ahol már nem talál fogódzót, illetve az extrém képmutatással, amely a hívő embert a sötét nyomorúságba dönti akkor, amikor kiderül, hogy mindez csak a rózsaszín máz. Sem a család, sem a hit, de még az ember sem érték, pusztán külcsín, amivel egy társadalom próbál egy omladozó értékrendet összetartani.

 

A sepsiszentgyörgyi produkciónak már a szereposztása is próbára teszi a nézőt, hiszen a színészek korától vagy testalkatra vonatkozó sajátosságaitól szinte azonnal el kell tekintenünk ahhoz, hogy az előadás bemutatta társadalmi drámát a maga elvi tisztaságában szemlélhessük. Sam megformálója, de amúgy mindenik szereplő játékában tesz azért, hogy a felnőttek világában játszódó szomorú tini-kalandot mesedrámaként fogadhassuk be, amelyben szinte nem is hús-vér figurák, hanem szimbólumok csapnak össze. Persze, itt felmerül az a kérdés is, hogy a történethez való távolságtartó viszonyulásunk nem csiszol-e le abból a hatásból, amelyet libabőrös effektusként szoktunk megtapasztalni, és amely a rációnknál mélyebbre vési az előadás mondandóját? Nyilván, ezt a kérdést egyénenként kell megválaszolni…

 

Ettől eltekintve, a produkció egyaránt szól ifjaknak és korosabb nézőknek – kissé cinikusabb megközelítésben: azoknak, akik már elkövethették, illetve azoknak, akik még csak elkövetni készülnek a színpadon bemutatott „bűnlajstromot”. Mindez azért történhet így, azért minősülhet bűnnek mindaz, amit a produkcióban látunk, mert a világot itt senki sem folyamatként szemléli – összefonódások és szétválások természetes hullámzásaként –, hanem az állandóság béklyójából. Így pedig a kudarc szinte borítékolható, az élettörténetek pedig tragikusak, jobbik esetben groteszkek. És az, hogy nevetünk ezeken, korántsem felszabadító.

 

 

 

Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház – Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Maria Wojtyszko: Sam, avagy felkészülés a családi életre. Rendező: Bocsárdi László. Szereplők: Erdei Gábor, Czirják Beatrix e.h., Pálffy Tibor, Fekete Lovas Zsolt, Korodi Janka, Pál Ferenczi Gyöngyi, Daragus Anna e.h., Tóth Eszter Nikolett e.h., Kónya-Ütő Bence, Bocsárdi Magor, Pignitzky Gellért e.h., fordító: Pászt Patrícia, díszlettervező: Bartha József, jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna, zene: Bocsárdi Magor, Kónya-Ütő Bence, világítástervező: Bányai Tamás, koreográfus: Bezsán Noémi, rendezőasszisztens: László Beáta Lídia.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében