"az állóháború nagy díszletére látni"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 7. (477.) SZÁM - ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Cseh Katalin
Töprengő
Léthelyzet
Pomogáts Béla
Ötvenhat öröksége
Ferenczes István
Esteban Zazpi de Vascos verseiből
Szombati István
Ahol majd kiszállok
Barcsay Andrea
Állóvizek
Körtánc
A kócbaba
Karácsonyi Zsolt
Színház a sivatagban
Demeter Szilárd
Nász (Apokrif levelek)
Francois Bréda
Exódusok az égien égő, egyedi Egyiptomból
Fábián Lajos
A François Bréda szitaszókötő leírása
Móritz Mátyás
Vendégem Drakula
Lászlóffy Csaba
Hiányzol-e magadnak?
Szőcs István
MERENGŐ - MÁGUS Déva vára
Terényi Ede
Műhelyjegyzeteim - Nap, hold, csillagok
 
Barcsay Andrea
A kócbaba
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 7. (477.) SZÁM - ÁPRILIS 10.

Megtaszították, a földre lökték. Az elején még mosolygott, azt hitte, tréfa volt, vagy tán véletlen.
Hiszen alapjában véve kedves, szelíd baba volt. Nem ártott senkinek. De voltak olyanok, akiket a jelenléte is zavart, tán bántotta a szemük. Minek egy ilyen kócbaba? Divatjamúlt, haszontalan kis tárgy a Barbie-babák világában.
Majd megszeppent. Megpróbált talpra állni bizonytalanul, de újabb rúgások érték. Onnan is, ahonnan nem várta. Hátulról. Nem, itt ebben a világba, amelybe belecsöppent, a lovagiassági szabályok nem voltak érvényesek. Ez nem a régi, szép babaház volt.
Kis rongyteste elernyedt, a mosoly eltorzult az arcán és ijesztő grimasszá vált.
Apró babaházak, lenézni szédítő belőlük, a világ olyan félelmetesen távoli az asztal tetejéről nézve. Parányi kis szobák,  kecses, apró, filigrán tárgyak, mégis milyen súlyuk tud lenni, lelkedre telepednek, agyonnyomnak súlyukkal.
Fájdalmak,  tragédiák rejlenek az áttetsző fátylak mögött.
Ha a kandalló lobogó tüze közt lelhetné halálát – kívánta –, mint a kis táncosnő kéményseprő kedvesével a régi mesében. De lehetséges-e ez?
Addig is ott hevert a porban, furcsán kitekert tagokkal, talán majd a polcok alá rugdossák vagy a szemétre kerül. És lassan babaházzá törpül körülötte minden. Ócska papírmasé, lakkozott díszletek, fehér farsangi maszkok grimasszá  torzult vigyorral, Velencei karneválok karvalycsőrű pestisdoktorainak dögletes lehelete. Óriássá növekedett marionettfigurák ijesztő árnyai vetültek a háttérre.
Éjszakánként újra s újra, a végtelenségig ismételve újrajátsszák a leeresztett függönyöknek, az üresen ásítozó nézőtérnek a már előadott darabokat. Örökös körforgás az élet ringlispílén, és senki sem tapsol, ha majd lemegy a függöny. Lehulló maszkok, mögöttük a nagy üresség
Vagy tán eljön a Jótündér a varázspálcájával, mint ahogy egykor a kis fabábuhoz is eljött, hogy újra életre keltse?
Azok a sziporkázó kis csillagok az új kezdetet jelölik vajon? Valódiak-e vagy csak képzeli talán?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében