Vagy
Töprengek létezem
Vagy csupán délibáb
Mit fáradt agyam kitalál
Veled
Jobb szeretek veled
Csodálni gömbölyűségedet
Mint ülni egy padon
Galambokat etetni kiflivel
Mielőtt
Elveszítettem mielőtt
Megtaláltam volna
Éveim
Nem úgy vesznek körül az évek
Ahogy az erdőt a fák
Kék
Megébredtem szempillámon
Fény pici denevérek
Annyi kék bennem
Odafönn az égen jókedvem
Osztogatom mindenkinek
Nem kap
Iszonyatosan viszketek
Nem a bőröm nem a bőr alatt
Nem a hús nem a hús alatt
Csontban mint velő összeaszott
Énem nem kap lélegzetet
Évszak
Milyen évszak volt nem tudom
Padló mennyezet összefolyt
Hányódtam zúduló vizeken
Virágom kőtörőfű megrepeszti szívem
Nem
Nem hernyóból lesz a lepke
Hernyóvá zsugorodott
Levelekből lesznek
Miért nem
Miért nem tudok gyűlölni
Ha már szeretni nem tudok
Miért nem tudok szeretni
Ha már gyűlölni nem tudok
Kisfiú
Rajtam a lét jég inge fáradt
Vonat zakatol szemem az éjszakában
Keselyű riog egymásba kulcsolódnak ujjaim
A kisfiú májszínű kutya
Csak az
Amit mindvégig
Szégyellt megmutatni
Csak az maradt végül
Éppen az
Ki kell írjam másképp megnehezíti
Minden napom óráját percét
Megdöbbent hogy éppen az tart életben
Ami ellehetetleníti napom óráját percét
Csobbanás
Összeszorított szám mint egy páncélszekrény
Talpam alatt a napok vékony üveglapok
Eldobsz mint egy követ nagy csobbanás követ
Sikoly
Ébredés mélyén
Kín az anyáé
Sikoly a fiúgyermeké
Egyre
Már egyre rosszabb minden egyes nap
Világ mocskával pakolva mintha
Én lennék a fekete doboza
Favágók
Kitépek egy idegszálat amikor ébredek
Kitépek egy idegszálat amikor nyugovóra térek
Mint az óra két mutatója mintha
Favágók irtanák az erdőt egész éjszaka
Ütik-verik életemet
