"számodra is kiderül, ha itt maradsz"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 09. (767) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ANDRÉ FERENC
Nyelvetölt
Balázs Imre József
Avantgárd-metszetek - beszélgetés Deréky Pál irodalomtörténésszel
Zalán Tibor
Papírváros-szilánkok
Tar Károly
Versek
Răzvan Rădulescu
Kis Teodósziusz
Alexandru Vakulovski
Szomszédok
Pataki Előd
Tű a szénakazalban
Bányai Tibor Márk
Versek
Dénes Anita
Versek
Veszprémi Szilveszter
Versek
Láng Orsolya
Az empátia mint önvédelem
Simonfy József
Versek
Albert-Lőrincz Márton
Versek
Bogdán László
A felső és az alsó világ dobjai
RITTER GYÖRGY
Ház a szálfák között
FISCHER BOTOND
Tényleg a kép minden
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Szabadrúgás & sárgalap
László Noémi
Hátborzongatóan különös
Óvatosan így utal
Jakabffy Tamás
Claus Guth Messiása
Karácsonyi Zsolt
A szentség váratlan pillanatnyisága
 
László Noémi
Óvatosan így utal
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 09. (767) SZÁM – MÁJUS 10.


 

 

Szabó T. Anna: Határ. Magvető Kiadó, Budapest, 2018.

 

 

Mi tagadás, szeretünk alkotókat dobozba zárni. Nem csupán alkotókat, de őket igazán annyira egyszerű. Vegyük például Szabó T. Annát. Kolozsvár, kitelepedés, költészet, műfordítás, poeta doctus, gyerekek, és igen, újabban novellák. Ja, szóval akkor még egy novelláskötet. Hát, nem!

 

A fülszöveg is óvatosan így utal a tartalomra: „A Határ személyes emlékekből táplálkozó prózái.” És valóban, személyes történetek sorjáznak itt, illetve jó néhány lap egy lehetséges világjáró útinapló oldalairól. De próza? Mert látjuk, hogy széltől szélig futnak a sorok, semmi verses rendetlenkedés, semmi irregularitás, semmi sorkihagyás? Akkor, ugye, próza. Vagy nem?

 

Mondanám a fülszöveg-íróval én is, hogy próza, de sokszor annyira hallom e prózában tördelt szövegekben a költő hangját, sőt, látom a rímeket, hiába nem segít hozzá a sortörés, hogy azt kell mondanom: Szabó T. Anna prózában is költő marad, ha megfeszül, akkor is.


Elsősorban azért, mert költői a látásmódja, és ez keresztülüt a próza szikár, szigorú rendjén. Különösen, mondanám, akkor, amikor utazásélményeiről ír.

 

Városok közelről ciklus például önmagában egy Walt Whitman-i folyam: „Spotlámpák fényében lüktető ékkövek, komor kőszobrok termek hűvösében, minden változik, minden ugyanaz, mindig.” Tetszettek volna másként tördelni e sorokat, egyáltalán nem biztos, hogy a fülszöveg prózát hirdetne.

 

Szabó T. Anna úgynevezett „prózakötetei” fölött mindig elgondolkodom azon, hogy már milyen régóta a legtöbb művészeti ágban a címkézés ellen hadakozik, akibe csak kevéske egyéniség is szorult, miért kellene akkor egy ennyire jellegzetesen önazonos, ennyire jellegzetesen költői alkotóra ráütni a prózabélyeget.

 

Úgyhogy mondanám annak, aki prózát olvasva is költőien szeretne lakozni, hogy nyúljon a szűkszavúan címzett Határ után, mert ez a könyv afféle kettő, három, több az egyben, elbeszél, leír, emlékezik, filozofál, lelkendezik, kesereg, mindezt költőtől szokatlanul tárgyilagosan, prózaírótól szokatlanul árnyaltan teszi. Lépésről lépésre követi a mindennapokat, annak állandó örömével, hogy bármily nehezünkre esne is: létezünk.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében