"számodra is kiderül, ha itt maradsz"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 09. (767) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
ANDRÉ FERENC
Nyelvetölt
Balázs Imre József
Avantgárd-metszetek - beszélgetés Deréky Pál irodalomtörténésszel
Zalán Tibor
Papírváros-szilánkok
Tar Károly
Versek
Răzvan Rădulescu
Kis Teodósziusz
Alexandru Vakulovski
Szomszédok
Pataki Előd
Tű a szénakazalban
Bányai Tibor Márk
Versek
Dénes Anita
Versek
Veszprémi Szilveszter
Versek
Láng Orsolya
Az empátia mint önvédelem
Simonfy József
Versek
Albert-Lőrincz Márton
Versek
Bogdán László
A felső és az alsó világ dobjai
RITTER GYÖRGY
Ház a szálfák között
FISCHER BOTOND
Tényleg a kép minden
Mărcuțiu-Rácz Dóra
Szabadrúgás & sárgalap
László Noémi
Hátborzongatóan különös
Óvatosan így utal
Jakabffy Tamás
Claus Guth Messiása
Karácsonyi Zsolt
A szentség váratlan pillanatnyisága
 
Karácsonyi Zsolt
A szentség váratlan pillanatnyisága
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 09. (767) SZÁM – MÁJUS 10.


 

Megszoktuk, hogy a kép bevisz bennünket egy történetbe, egy olyan valóságosnak tűnő terembe, amelyet aztán elménk építményeiben, színházaiban is elhelyezhetünk és bármikor előhívhatunk.

 

Anastasia Vdovkina alkotásai azonban nem a nézőt hívják egy adott térbe, az üzenet minden alkalommal, szándékosan és megfontoltan – kilép saját keretei közül, lepattogzik az a kulturális zománc, ami az értelmezést behatárolja általában.

 

A hagyományos formai kereteken átjutva, alkotásai egy jelentős részénél, az életre keltett emlékezet lehetőségeivel nézhetünk szembe. E tárgyak az alkotó által végigjárt út dokumentumai.

 

Ha töredékekből építkeznek, a csak az előző pillanatban felfestett graffiti váratlanságával lépnek elénk, ám úgy (mint a Sámán-ciklus vagy a Fehér tenger esetében), hogy éppen töredékes jellegükkel, a hiány előtérbe helyezésével mutatják meg nekünk azt, amit a hétköznapokban szentnek, a kiemelt időtartományokban igazságnak, szépnek, jónak, a valóságnak nevezünk.

 

A megszólalásmód egyik sávján tehát a hiány és annak érzékeltetése a meghatározó, a tárlat egy másik vonulatát képező, az északi népek mitológiájának képeit, történeteit idéző, azt más irányból megközelítő művek esetében pedig az ragadhatja magával a szemlélőt, hogy az elfeledettségben vagy annak peremén elhelyezkedő képek, világok, népek, igenis visszahozhatóak, visszaemelhetőek a mostba, a jelenlegi mindennapba.

 

A maguk eposzi tömörségében – mint történik ez az Evezősök, a Maszk, a Totem esetében, vagy áttételesebben, egyetlen központi motívum szimbolikus erejét sugározva felénk, olyan alkotásokban, mint az Éjszakai halászat vagy a Telihold.

 

A harmadik vonulat a kötött formanyelvet igénylő ikonfestészet felől érkezik, az Őrangyal vagy a Krisztus sírbatétele mélyén rejlő igazság átviláglik, átsugároz hétköznapjainkba.

 

Ahogy kezdetben jeleztem, e munkák összessége nem a lehetséges értelmezőt célozza meg elsősorban.

 

Mert a rítus, a mítosz, a szentség tájairól érkezik e képi világ, a nézőtől elsősorban az átélést követeli meg, az üzenet, a tűz, ha csak egy pillanatra is, de ezért lép át hozzánk.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében