1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

            Sütő István időtlensége

Én, Dániel és Mózes Attila utolsó találkozásunkkor

a költészetről beszélgettünk hogy milyen magasztosan

hiábavaló az ablaknál míg merül

az alkonyatban a kőoroszlán megmozdul a gyomromban

kondul az árnyékom visszatér a pontos idő állok

és nézem dögszagot sodor magam felől felém a szél

volt egyszer egy másik Dániel látomásokat fejtett meg

Nabukadnezar álmaiban diktatúrák fogságok Dánielei

a vermekben alszanak a székely körvasúton

zötyögve várnak valami fontosra köröskörül

minden oroszlán hallgat szemükben ég

ugyanaz a látomás az a másik Dániel megélte

a rendszerváltást testvéreit a tűz nem tudta

megemészteni a kemencében ha megélem

kérdés hogy jobb lett volna nekem kérdés kinek

lett volna jobb vagy rosszabb kérdés melyik isten

szenved értem hogy ezt láttatja velem

Nabukadnezar álmai megfejtettek

ülök kifosztva kulcsolom kezem fölizzik a vörös

némaság kemencetüze megcsillan rajtam

szertefoszlok a próféták arcán megfordul

a történelem füstöl a hajnal füstöl az elmúlt jövőnek

ki tudja melyiknek hányadiknak ki tudja hányadik

tűzcsiholás volt ez a bedeszkázott szabadságveremben

kilesel és ugyanoda látsz

kiesel és ugyanoda

ezek a szavak a szavak saját

apróbb-nagyobb vétkeink

s a nagy elárultatások

még az anyanyelvnek e csodának is

fintort vetnek majom a tükör mögé

szépen mondta Mózes Attila én, Dániel

veszett örökségben gőgben sebezhetőségben

diktátorok álmában magasztosan hiábavaló

én, Dániel

haldoklom makacsul ötezer éve

(Elhangzott május 13.-án, vitaindítóként a Bréda Ferenc Irodalmi Körön)