"visszatér a pontos idő"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 10. (768) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
2 Dániel
Demeter Zsuzsa
„Néha az visz közelebb a valósághoz, ha nem az igazat írjuk” - beszélgetés Száraz Miklós György íróval
Csontos Márta
Versek
Günter Kunert
Temetés szűk családi körben
Szabó Róbert Csaba
A csoda
Varga Borbála
fent és lent
Anastasia Gavrilovici
Versek
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Ne add magad, ne add magad, generációm”
Molnár Vilmos
Kőrösi Csoma Sándor és a fele poggyász
Eszteró István
Versek
Száraz Miklós György
Vallomás éjfél után
Papp Attila Zsolt
A világ legmagányosabb teremtménye
Karácsonyi Zsolt
A magány közéletisége
TŐTŐS DOROTTYA
„s ki újszülöttet ringat el, még azt sem tudja, kit nevel”1
PATAKI–PÉTER HANNA
Akár egy Chagall-festmény
Önmagunkat meg nem találni
Jakabffy Tamás
Tankréd, Klorinda és az Icoane
Egyed Emese
Talányok
 
PATAKI–PÉTER HANNA
Akár egy Chagall-festmény
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 10. (768) SZÁM – MÁJUS 25.


Max Blecher: Áttetsző test. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2018. Fordította Balázs Imre József.

 

 

Balázs Imre József 2018-ban megjelent Blecher-fordítása hiánypótlónak is tekinthető, hiszen a két világháború között alkotó román prózaíró és költő művei majdhogynem ismeretlennek hathatnak a magyar olvasók számára, de nem csak. Abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy kezdik újra felfedezni a tragikusan rövid életű szerző munkásságát, amely posztmodern mivoltában ma is sok újat ­hozhat.

 

Blecher költészetében ott van egyfajta magasfeszültség, ami a korában fellelhető zavaros életérzésből táplálkozik. Verseit az álomszerű szürrealizmus teszi áttetszőkké és olyan szomorúan könnyedekké, akár egy Chagall-festmény. Azonban ez a könnyedség csupa melankóliából és kafkai szorongásból fakad, egy ágyhoz kötött ember teremtett világai ezek. Nagyon erős és sokszínű versvilágok, tele a hiányból fakadó vágyakkal, meglepő képzettársításokkal, amelyek a szavak szabadságát hirdetik. Ha úgy tetszik, elválnak a korlátokba ütköző testtől, és tovább élnek véres szárnyú madarakként, gőgös lovakként, örökkévalóságba száműzött halott menyasszonyokként. Az idő sok esetben kifeszített, vagy elfolyó, vagy éppen megszűnik létezni. Ezzel és abszurd képeivel megidézi legnagyobb példaképét, Dalít, akinek képi világát integrálta a poétikájába, ezáltal létrehozva egy egészen sajátos és újszerű versnyelvet. Egy olyat, amelyben a művészetek hatásai egyszerre érvényesülnek, konkrét hangok és képek nélkül, a képzetek világában, ahol bármi megtörténhet: „kiszakadt az ablak is a falból s világgá ment sebaj jó utat íme rajzolok egy másik ablakot” (25.). Ezt a hatást az alig tizenöt szöveget tartalmazó kötet esetében erősítik Darvay Tünde üde és sokszor szívbe markoló illusztrációi, így a könyv egészében inkább eklektikusnak nevezhető. Egy valódi ínyencség ez, amely feltárja a szimulákrumok, az automatikus írás különlegességeit, az emberi képzetek valósággal átitatott metafizikai mivoltát. Ahol nem a racionalitás uralkodik, hanem az intuíciók és a szabad asszociációk.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében