1. A lélek hallhatatlanságának – avagy legalább: reinkarnációs továbbélésének – a meglehetősen hihető eszméje a homo vulcanicus pre- és paleo-hisztorikus logikájának a mentál-hozadéka.
2. A Kőkor embere – mint már a Szakrális Szikra, a Száraz, Szárító Tűz – és a nemkülönben Szakrális Szikla, a „Szikkadt” – kiváló anyagismerője és bennfentese – jól tudja, hogy a Minerva nőalakjában is megszemélyesülő Minerália, – a Kő – „él”, „lélegzik”, „levet” szív magába és ad le.
A Kőben található „lé” nem egyéb, mint a „lét” „lényege”, s eme minerális bölcsesség szerint az emberi test sem egyéb, mint egy „bio-lithosz”, egy proteintermelő gombákkal megrakódott, szerves Kálciumból álló Kő-váz, egyfajta hússal behúzott, korporalizálódott korall-telep, amelynek „leve” a „lé-lek”.
3. A Kréta-kor egy minerális, egy kémiai con-cretio – egy ásványtani, entitás-számba menő újdonság – vagyis a Misztikus Mészkő – azaz a Kálcium – történelmi színpadralépésének a korporifikációs Kora: a Kő-kor és a Terra-i Tér-Teremtés – a híres Creatio – a Kréta-Kor Karsztos mészhegyeivel kezdődik.
A mágikus kréta-körök paleo-történelmi értelme tehát túlmutat önnön strukturális morfológiáján, és nagy ívű tér-idő-mezőket sűrít magába.
4. A montán-ontológia kiszámíthatatlanul haragvó, dörgőhangú, lélegző-füstölgő és duzzogó-szeszélyes, tehát „élő” vulkanikus láncaival ellentétben az Égbe úgyszintén messze nyúló, mesés mészkő-hegyek mozdulatlan – s tehát halott – jámborsága már az előbbi korral összehasonlíthatatlanul enyhébb pszicho-klímájú, az Égő Eget tüskeszerűen szúró Tűzhányók – vagyis: az emberi Csipkerózsikákat sokkoló Tűz-Tündérek – által keltett, páni, ős-össz-félelem alábbhagy a mészkő kiváltotta-ihlette misztika egyelőre még narratológiai miszlikekből összeálló mítoszainak a javára.
5. A Lét képzetét a homo litichus – a Kő-Kor „lénye” – alakítja ki először.
A kő-kultúra embere ismeri a kő Minervai-Minerális „bölcs” fönnállásának a kulcsát: a kő – s kiváltképp a mészkő – azért „él”, azért van „lelke”, azért „lélegzik”, mert a kő önnön környezetével közlési, kommunikációs viszonyban van, azaz nedvességet, vizet, „lét”, levet vesz föl, szív magába.
6. Az egyiptomi thanatológia (haláltudomány) teo-teátrális, bio-karakterológiai, hírhedten híres Ka- illetve Ke-teste – nem egyéb, mint a szerves Kálcium – úgymond egyfajta calcinatio –, azaz ki-égetés termék – vagyis: a morfológiai alapképletként és séquelles-ként, maradványként működő – a középkori ikonográfia folytán elrettentő horror simulacrumként panoptikumizálódott csontváz – minerális öntudata.
7. A vázunkat alkotó mész-kő élő kálcium – s mint ilyen, önmagát közli, tehát jeleket bocsájt ki: ezek a jelek alkotják az egyén jellemét, a szerves kálciummal – a Ka-testtel – azonos karaktert.
8. A Ke-test szükségszerűen „Ke-mény”.
9. A cerebrum, az „agitatori” agy bio-informatikai „szerver”.
Ezt védi, veszi körül, „kagylósítja” a kálcium-héj, a korporifikáló koponyacsont.
Bennünk valójában a Kő – Minerva miniatűrizált és minerális bölcsessége – „bölcsködik”-gondolkodik – teng túl, „bővelkedik”, bővül” – környezeti visszahatásként.
10. A szerves, bio-minerális, zoológiai Kő – a „Szent” Csont – az Ossum – az ontológiai „Ős” – nem vesztette el kapcsolatát önnön ontológiai osztálya – a mineráliák – bölcsességével.
11. A Ka-test nem más, mint a Csontváz – a szerves Kálcium – minerális „öntudatra„ ébredése.
