Megfésült káosz
Hullámzó hidakon jönnek
futva a körkörös romok
közé, ahol a fekete holdfény
áztatta zongorán egy szonáta
kezdi játszani önmagát, míg
a rabmadár kalickájában
Cage-t szeretne hallgatni
négy és fél percen át.
A kosár-ember tagolatlan
versét azóta írja, hogy
elvesztette otthonát, de
még az első versszakkal
se készült el, mégis nyugodt:
ideje annyi, mint a tenger.
A régész sírjában maga is
múmia lett, avar dalokat
dúdol a pólya alól, egy
egész csapat próbálja
lejegyezni, amit hall.
A megfésült káosz újra meg
újra megrázza sörényét.
Minden nézettségi rekordot
megdöntött az éhezőművész
műsora. Temetéséről nem
kell intézkedni, testéből
semmi nem maradt. De jön-
e majd valaki, hogy elárvult
ketrecét örökbe fogadja?
Fekete origó
Dobogó szívek állják
körül a koporsódat.
De te légy holtodban
is különc: bújj elő a
tokból, tettesd élőnek
magad, és kérdezd meg
a döbbent gyászolókat:
Mi ez a szép zene?
Lassúzni szabad?
Kései sarj
Kellett, hogy legyen első
argentin költő, csak nem
tudom, ki ő, ahogy Borges se
tudta, kiről írja gyönyörű versét.
De megírta, és ettől jobbnak
hiszem magam én, kései sarj,
ki nem tudom, hány őssel, hány
utóddal vagyok összecsomózva.
Állok az idő-gyár futószalagja
mellett, valamit igazítok a percen,
mely halad tovább, érintik más
kezek, aztán szem elől vesztem.
Ma is ki fog halni néhány faj,
szakadozik az élőlánc
a Kincses sziget körül, mégis
egyre nehezebb bejárni.
És két pohár bor után se merem
megkérdezni senkitől, hogy
volt-e egyszer is ünnep ezen
a színház az egész világon?
Jól feleltél
A sivatag homokszemeiről
elkészült a lista, mindjárt megkapod.
Vizsgáznod kell majd belőle, de
hát ezt úgyis tudod. De félned nincs
miért, oly részeg lesz professzorod,
hogy az is elég, ha valamit az orrod
alatt motyogsz, ő bólogatni fog,
s végül beír egy jelest, mert azt
fogja hinni, jól feleltél a Szaharából.
