"mert jön a nagy király"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 11. (769) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Június
László Noémi
„Nagyon erősen él bennem gyerekkori önmagam” Interjú - Berg Judittal
Máté Irén
Es Mal Pas
Vermesser Levente
Versek
Filip Tamás
Versek
Antal Balázs
Mózes Attila novellisztikája (részlet)
Bajtsi Violetta
Versek
Borcsa Imola
Az oszlán
Csordás László
Egy írói életmű rejtekútjain
Bogdán László
Gertrúd és Fox eltüntetése
Gyenge Zsolt
Cannes-i fesztiválnapló 2019
FISCHER BOTOND
Vicces élveboncolás
Borsodi L. László
A harag színei
PATAKI–PÉTER HANNA
Kortárs elégiák
Kovács Péter Zoltán
Érzékenység, fájdalom?
Jakabffy Tamás
Telemann, még mindig árnyékban
HORVÁTH BENJI
Mozgás a kőben
 
HORVÁTH BENJI
Mozgás a kőben
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 11. (769) SZÁM – JÚNIUS 10.


10 mondat Bach Máté fotóihoz

 

                        „Ott lélegzik a fény, ahol tud.”

                                                (Roland Gaspar)

 

1. Ez a rakpart nem az a rakpart, ez egy másik történet, iszonyú gyorsan pereg a megállított idő, dinamikája szinte fullasztó.

2. A ló mintha összekacsintana a lánnyal, a fény mintha uralna minden viszonyt: szinte egy testté mossa őket.

3. Bach Máté Fénypecázásai kisablakok, ahonnan az idő titkaira látni.

4. Levadássza a megfelelő pillanatot, amely pillanat meg is adja magát – kinyílik, és megmutatja a benne kavargó történeteket, a megállított idő kifeszíti vásznát.

5. Mint a mozgás a kőben – ahogy gyűrődnek a kőzetek – egy örökkévalóság.

6. Mint a korcsolyapálya, mintha az égben táncolna rajta, mintha a semmiben, a vízen járna, a korcsolyázó alak a beton alatt vagy fölött – mintha a mondatot se tudnám összerakni, mintha az egész ki akarna esni önmagából, és mégis rendületlen járja táncát – mégis mozog.

7. Mintha egyetlen fa várná a vihart, és ennél a fánál mindannyian jártunk már – szürkeárnyalatban, mint az álmok elhaló emlékpillanatai.

8. A pillanat mindennél tökéletesebbnek tud mutatkozni, a pillanat el is hiteti velünk, hogy ilyen (vagy ilyen lehetne) a világ természete, de a mozgás beleszól és azt mondja: még minden hátra van.

9. Nem tudjuk, hova bukik, aki a vízbe bukik, és hova suhan, ami előttünk suhan, a tánc párhuzamos világokba ugraszt, a buszmegállóban mindenki ismerős a zuhogó esőben, a hajókormányos egymásnak ütközteti a párhuzamosokat, a kanapén sziesztázó öreg kezében az újság és a kilátás a délutáni fényben egy garzonlakás vagy munkásszálló meghitt börtönében, pusztai szürkemarha család bújik egymáshoz a semmiben, a lámpa a cigifüstben a férfi szem a női szem a… a szelídség a kismalacot simogató fegyenc szemében, a verda, a lazaság póza vagy a póz lazasága, a szereplők viszonya, az apa tűzifával, a gyerek, a kutya ahogy mindannyian más irányba néznek ki a képből, kivonulnak a péksütemények, kinéz az ablakon mintha titokban egy nő, egy oroszlán, egy bodri… nem tudjuk, hova akarna kilyukadni a fény.

10. A fény lélegzik, és világok nyílnak a talpa nyomán, világok konstellációit hagyja hátra, és mozdul is tovább, siklik, áramlik, átjár és elhagy minden képet.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében