1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Fáj ezt az őszes tekintetű kutyát szeretni.

Ahogy körbetekint, odamegy a székhez,

Némán megszagol, nincs kérdés, válaszra nem vár,

Csak néz a maga pőre tekintetével.

Mit lehet kezdeni a mohósággal,

A lángba boruló arccal szemfenékig.

Ezt a kutyát aludni sem kéne hagyni,

Hogy tudatának minden pillanatában észleljen.

Elmenni sem kéne hagyni.

Felmarni a betont lába nyomán,

Véres körömággyal kaparni utána,

Belekapaszkodni a lábába,

Mint valami rossz kolonc.

Fáj ezt az őszes tekintetű kutyát szeretni.

Paplan helyett ráhúzni a testre melegét,

Szivárogjon a pórusokba, vegyüljön el

A többi testnedvvel, mert különben fáj,

Ahogy ez az őszes tekintet, ez az éhes kutya szeret.

Ahogy napról napra a gazdám lesz.