(bomlott strófák)
1
ne támassz fel uram
nincs már kit szeretnem
legyek por és homu
legyek ismeretlen
felismerhetetlen
része csak a földnek
ne támassz fel uram
mert újra megölnek
2
fehér a magány mint az ing
ady árvái – társ a halál
csak az él aki társra talál
fehér a magány mint az ing
fehér a magány mint az ing
utána mintha jajszó szállna
félig mély csönd és félig lárma
fehér a magány mint az ing
3
céda vagyok – elhagytam babámat
semmi vagyok – eljegyzett a bánat
nem túl jó szerető a bánat
sajnálom a régi babámat
4
ne fújj szél: júdás függ az ágon
az egyetlen igaz apostol
életem löncshúsként darálom
elfogyok tokostól vonóstól
repedés az elme függönyén
kettéhasadt a templomkárpit
gyűlnek a rozsszagú hiénák
azt hiszem hogy én voltam már itt
legbűnösebb ki rest a jóra
a szerelemnek nagy az ára
hordjatok mindent a hajókra:
omlik az elme büszke vára
5
ha néhanap meglep még az álom
a meztelen testedet abálom
tudod hogy a leggyöngébb testrészünk a nyak
mennyit kellett innod míg rászánod magad?
gyászom legvégső napját megértem
az utolsó utáni levélben
hiszen a leggyöngébb testrészünk a nyak
mennyit kellett innod hogy rászánd magad
6
azt álmodom éjjel hogy repülök az ágyon
sárga takaróm a sárga palástom
vizek vizek tenger vizek vizek vizek
sérült galambomnak gyógybalzsamot viszek
felébredek éjjel felülök az ágyon
fogasról lehull a fekete kabátom
sérült galambomnak gyógybalzsamot viszek
vizek vizek tenger vizek vizek vizek
7
most nem hibázom el
most aztán sikerülni fog
pengeél a csuklón
gyógyszertől kiszáradt torok
halványul már lassan
a szégyen édes pírja
csak az nem vétkezik
ki bűn nélkül is bírja
szisz titokzatos volt
jaj nem tudtam: szeret? nem?
ne támassz fel uram
hisz nincs már kit szeretnem
