"egész testtel hasítanak a szélbe"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 12. (770.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Megrekedtek a valkűrök
horváth csaba
Út a debreceni egyetemről a reformkori erdélyi könyvtárakba - Beszélgetés Bényei Miklós történésszel, könyvtárossal
Gál Hunor
Negyednap
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Ugye, fölvesztek engem is magnószalagra?
György Alida
Kifulladás
Kali Ágnes
Tegnapelőtt
Kemenes Henriette
Temetnek
Kovács Péter
Taréjfúga
OZSVÁTH ZSUZSA
Május egy
Sánta Miriám
45.94°N 24.96°E
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
vizek vizek tenger – hervay 85
Sárkány Tímea
Az ötödik nő
Az erőszak poétikája
Hegedüs Benjámin Jutas
Versek
Tófalvi Előd
Versek
Hajós Eszter
Madarastál
Ádám Szilamér
Medeia
Fazakas István
Versek
Lokodi Imre
Harisnyakötő
Rauni Magga Lukkari
Vers
Vajda Anna Noémi
Kulcsok
MÁRTON EVELIN
Hová tűnt a Wasserhasa?
ANDRÉ FERENC
Hagyomány és emlékezet
Demeter Zsuzsa
Beszélgetések könyve
Jakabffy Tamás
A „Clavier Übung” – Schiff és Fray
HORVÁTH BENJI
Souled out
 
Fazakas István
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 12. (770.) SZÁM – JÚNIUS 25.

[cím nélkül]

 

1

ajkaid között

mély tátongó szakadék

sötétjében tán

 

ott a nyelv s rajta

virágoznak a szavak

tó tükrén redők

 

mint amikor egy isten

ásít s a szél megszólal

 

2

kiejted a szót

földre hull szétpereg s nincs

ki összegyűjtse

 

egy múlt átadja

helyét egy másik múltnak

s az emlékezet

 

önnönmagába fullad

tajték a folyó színén

 

3

most az érintés

akár hullám mielőtt

meghúzná ívét

 

boltozatának

összeomlik s a romos

óceánból tán

 

felbukkan egy jel és a

valóság megszilárdul

 

4

az emlékezet

pagodái miket a

képzelet az ég

 

születésekor

a vizekre épített

összeomlanak

 

egy isten kinek torkán

akadt egy szó a világ

5

hogy a tapintás

érintéssé váljon kell

a te és a nyelv

 

amelyben téged

én érintelek és ha

hozzám szólsz talán

 

tekintetedben saját

szemvilágom láthatom

 

6

a madár röpte

kiteríti az eget

e fátylat melyet

 

oly sok elvetélt

álomból szőttek a sors

puha ujjai

 

s mely elrejti őt ki ránk

éber árnyakra vigyáz

 

7

az idő magja

tollakat növeszt a bőr

alatt mielőtt

szárnyaink végleg

kinyílnak mintha szirmok

és elrepülünk

 

egy ég mélyén mely soha

nem vált még el a földtől

 

8

egy elgurult szó

s kificamodik a nyelv

dadogva lépked

 

saját nyomain

mintha mindig csak mellé

mintha mindig csak

 

félredobbanna a szív

s botladozna az idő

 

9

homokká válik

ha rápillantok az ég

belélegezzük

 

a porát s mintha

nem kapnánk már levegőt

de te ne félj majd

 

megeszem a szavakat

amiket felköhögnél

 

 

 

 

Fazakas István 1989-ben született Sepsiszentgyörgyön. 2008 óta filozófiát tanult Budapesten, Párizsban, Tokióban, Coimbrában és Prágában. Jelenleg a prágai Károly Egyetem és a wuppertali Bergische Universität doktorandusza.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében