"egész testtel hasítanak a szélbe"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 12. (770.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
László Noémi
Megrekedtek a valkűrök
horváth csaba
Út a debreceni egyetemről a reformkori erdélyi könyvtárakba - Beszélgetés Bényei Miklós történésszel, könyvtárossal
Gál Hunor
Negyednap
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Ugye, fölvesztek engem is magnószalagra?
György Alida
Kifulladás
Kali Ágnes
Tegnapelőtt
Kemenes Henriette
Temetnek
Kovács Péter
Taréjfúga
OZSVÁTH ZSUZSA
Május egy
Sánta Miriám
45.94°N 24.96°E
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
vizek vizek tenger – hervay 85
Sárkány Tímea
Az ötödik nő
Az erőszak poétikája
Hegedüs Benjámin Jutas
Versek
Tófalvi Előd
Versek
Hajós Eszter
Madarastál
Ádám Szilamér
Medeia
Fazakas István
Versek
Lokodi Imre
Harisnyakötő
Rauni Magga Lukkari
Vers
Vajda Anna Noémi
Kulcsok
MÁRTON EVELIN
Hová tűnt a Wasserhasa?
ANDRÉ FERENC
Hagyomány és emlékezet
Demeter Zsuzsa
Beszélgetések könyve
Jakabffy Tamás
A „Clavier Übung” – Schiff és Fray
HORVÁTH BENJI
Souled out
 
ANDRÉ FERENC
Hagyomány és emlékezet
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 12. (770.) SZÁM – JÚNIUS 25.


 

Pál Sándor Attila: Balladáskönyv. Magvető, Budapest, 2019.

 

 

Balladáskönyv nem hazudtolja meg a címét: dohos korrajzok, pontosan adagolt, igényes, de nem vicceskedő humor – ami a költészetben nem túl gyakori. Feszes, letisztult mondatok, töredékek, látszólag mellékes részletek, amelyekből felfejthető minden, ami addig történt vagy történni fog. A homály nem elfed, nem szemérmeskedik, nem eufemizál, hanem bevonja olvasóját a bizonytalan körvonalak közötti tájékozódásba.

 

Ráérősen építkezik, elég teret hagy a merengésnek, a gondolatok laza lüktetésének. Szinte hallani a lépteket, ahogy dobbannak a mondatok belső ritmusára. Az aszimmetria tájait járja be, a folyamatos feszültséget, ami a külső nyomások és belső kényszerek közé préseli az akaratot. Fodrozódik a távolság, az idő gyomorsavában szívódik fel a faluból az ember, vagy épp a falu tűnik el az emberből visszafordíthatatlanul.

 

A balladaformához nem cinikusan, de nem is reflektálatlanul viszonyul, a balladai eszközöket ízlésesen ötvözi a kortárs poétikai tendenciákkal. A töredezettség, az ismétlés, az elhallgatás, a ritmizálás mentes az öncélúság verejtékszagától. Játékba hozza az érzékszerveket, ezáltal intenzívebb, zsigeribb lesz a befogadás.

 

Nem kapaszkodik görcsösen az emlékezetkultúrába és hagyományápolásba, mert tudja: ápolni azt kell, aki beteg, akinek teste az elmúlással van kapcsolatban. Inkább párbeszédbe lép vele, kérdez, tanul tőle, mert a hagyomány a folyamatos alakulásban, a használatban virágzik; kontextusa nélkül csak üres kapkodás marad.

 

Olyan köztudott, mégis gyakran tabusított témákat dolgoz fel, mint a kivándorlás, az alkoholizmus, a szegénység, a túlhajszoltság, a betegség, az öregség, az urbanizáció stb. Ez a rutin elviselhetetlen monotóniája, a melósok, a kilátástalanság, a foszladozó álmok, a „lehettem volna” világa. A mulasztások könyve. Ahogy rendre elmulasztanak egymásra – és saját magukra – figyelni, elszalasztják a gyerekkorukat, a létezés kilátásait, a jelenüket, a jövőképüket, a felszabadulás lehetőségét.

 

Mert ennyi járt út között bűn nem eltévedni.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében