Pál Sándor Attila: Balladáskönyv. Magvető, Budapest, 2019.
A Balladáskönyv nem hazudtolja meg a címét: dohos korrajzok, pontosan adagolt, igényes, de nem vicceskedő humor – ami a költészetben nem túl gyakori. Feszes, letisztult mondatok, töredékek, látszólag mellékes részletek, amelyekből felfejthető minden, ami addig történt vagy történni fog. A homály nem elfed, nem szemérmeskedik, nem eufemizál, hanem bevonja olvasóját a bizonytalan körvonalak közötti tájékozódásba.
Ráérősen építkezik, elég teret hagy a merengésnek, a gondolatok laza lüktetésének. Szinte hallani a lépteket, ahogy dobbannak a mondatok belső ritmusára. Az aszimmetria tájait járja be, a folyamatos feszültséget, ami a külső nyomások és belső kényszerek közé préseli az akaratot. Fodrozódik a távolság, az idő gyomorsavában szívódik fel a faluból az ember, vagy épp a falu tűnik el az emberből visszafordíthatatlanul.
A balladaformához nem cinikusan, de nem is reflektálatlanul viszonyul, a balladai eszközöket ízlésesen ötvözi a kortárs poétikai tendenciákkal. A töredezettség, az ismétlés, az elhallgatás, a ritmizálás mentes az öncélúság verejtékszagától. Játékba hozza az érzékszerveket, ezáltal intenzívebb, zsigeribb lesz a befogadás.
Nem kapaszkodik görcsösen az emlékezetkultúrába és hagyományápolásba, mert tudja: ápolni azt kell, aki beteg, akinek teste az elmúlással van kapcsolatban. Inkább párbeszédbe lép vele, kérdez, tanul tőle, mert a hagyomány a folyamatos alakulásban, a használatban virágzik; kontextusa nélkül csak üres kapkodás marad.
Olyan köztudott, mégis gyakran tabusított témákat dolgoz fel, mint a kivándorlás, az alkoholizmus, a szegénység, a túlhajszoltság, a betegség, az öregség, az urbanizáció stb. Ez a rutin elviselhetetlen monotóniája, a melósok, a kilátástalanság, a foszladozó álmok, a „lehettem volna” világa. A mulasztások könyve. Ahogy rendre elmulasztanak egymásra – és saját magukra – figyelni, elszalasztják a gyerekkorukat, a létezés kilátásait, a jelenüket, a jövőképüket, a felszabadulás lehetőségét.
Mert ennyi járt út között bűn nem eltévedni.
