"elköltöztek a száraz levelű nyelvek"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 13. (771.) SZÁM – JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Gomolyog
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Az egész pályám az identitás kérdése körül mozgott” – beszélgetés Pécsi Györgyi irodalomtörténésszel
Láng Orsolya
Versek
Tamás Kincső
Lila hajtű
Szakács István Péter
Az asszony
Bereti Gábor
Versek
Mihók Tamás
Versek
Cosmin Perța
Istenem: itt az idő. Túl hosszú a világ. Második altatódal nemzedékemnek
Czigány Domonkos
A borcímke-fogalmazó
Kulcsár Edmond
Versek
HEGEDŰS IMRE JÁNOS
A vörös postakocsi nyomában. Krúdy-reminiszcenciák
Giano Cromley
Novellák
Ferenczi Szilárd
Fokmérővel a bánásról
Karácsonyi Zsolt
Jónás és a visszhang
Kerekes Eszter
A megkettőződés művészete
PATAKI–PÉTER HANNA
Feloldódni a hiányban
László Noémi
Itthon és otthon
Jakabffy Tamás
A kolozsvári zenei élet földindulása
Péter Ágnes
Madárradar a Kofferben Kelemen Kinga rajzaiból
 
PATAKI–PÉTER HANNA
Feloldódni a hiányban
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 13. (771.) SZÁM – JÚLIUS 10.

 

 

Szendrői Csaba: Mintha muszáj lenne. Scolar Kiadó, Budapest, 2019.

 

Az 1987-es születésű Szendrői Csaba neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen ő az alternatív rockzenét játszó, egyedi szövegeiről híres Elefánt zenekar frontembere. A Mintha muszáj lenne a szerző első kötete – újabb, figyelemre érdemes kortárs versanyag. Szendrőitől soha nem állt távol az irodalom, az alkotás, hiszen zenekarának poétikusságát az ő szövegei adják, amiért 2018-ban Artisjus-díjat kapott. A lét ambivalens jellegét nem az általánostól közelíti meg, hanem a részeket próbálja láthatóvá tenni. Ezáltal dekonstruálja a megélt hétköznapok világát, csak az egyén és annak apró, villanásszerű impressziói maradnak: „nem lesz/ csak lyuk/ csak rések/ hasadások/ törések” (53.). S ezek lecsapódásai tulajdonképpen a vegytiszta hiány, hiányosság érzetében összpontosulnak: „Feloldódni a hiányban:/ endoterm folyamat.” (25.)

 

Ez a feloldódás nem más, mint az elidegenedettséggel való ideiglenes kiegyezés, a feloldódás mindig csak a pillanatokban mutatkozik meg, amit valahogy állandósítani próbálunk, hiszen sokszor nincs más választásunk. Talán ez a sok beletörődési, elfogadási folyamat, próbálkozás adja Szendrői poétikájának melankóliáját. De ez esetben fontos megjegyezni, a versek nem elfojtási kísérletek, hanem inkább a megemésztés lenyomatai, amelyekben ott rejlik a megkönnyebbülés lehetősége, valamint a sok traumatikus „salakanyag” leülepedése. A kötetet olvasva folyamatosan oszcillálhatunk annak tragikuma és komikuma között, mindezt színpadias sallangoktól mentesen. S ez Szendrői letisztult és elmés nyelvhasználatának, valamint érzékletes képzettársításainak köszönhető. Sokszor eldönthetetlen, hogy a vigasztalhatatlan szomorúság vagy az ezt sokszor felülíró nevetségesség érzete a döntő verseiben. Mint amikor szembesülünk saját életünk disszonáns és megmagyarázhatatlan mivoltával: félelmetes és elkeserítő, de ugyanakkor roppantul humoros.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében