"az állóháború nagy díszletére látni"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 7. (477.) SZÁM - ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Cseh Katalin
Töprengő
Léthelyzet
Pomogáts Béla
Ötvenhat öröksége
Ferenczes István
Esteban Zazpi de Vascos verseiből
Szombati István
Ahol majd kiszállok
Barcsay Andrea
Állóvizek
Körtánc
A kócbaba
Karácsonyi Zsolt
Színház a sivatagban
Demeter Szilárd
Nász (Apokrif levelek)
Francois Bréda
Exódusok az égien égő, egyedi Egyiptomból
Fábián Lajos
A François Bréda szitaszókötő leírása
Móritz Mátyás
Vendégem Drakula
Lászlóffy Csaba
Hiányzol-e magadnak?
Szőcs István
MERENGŐ - MÁGUS Déva vára
Terényi Ede
Műhelyjegyzeteim - Nap, hold, csillagok
 
Terényi Ede
Műhelyjegyzeteim - Nap, hold, csillagok
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 7. (477.) SZÁM - ÁPRILIS 10.

Hosszú évek után villámütésként ért újraolvasni Saint-Exupéry csodálatos könyvét, a Kis herceget. A remekművek mindig az újdonság erejével hatnak még akkor is, ha évek során sokszor idéztük gondolatait eredetiben vagy saját fogalmazásban, mintegy magunkévá, birtokunkká téve a benne foglaltakat. Különösen más fényben tűnik fel akkor, ha zenévé akarja átformálni a muzsikus olvasó. Nekiindultam tehát a nagy útnak. Hová is tegyem magamban ezt a különös történetet? Költészet a javából, de mögötte hatalmas szellemi hegyvonulatok emelkednek a közeli és távoli horizonton. Milyen zene kerülhet vele kapcsolatba, hiszen „föléje” helyezni valamit eleve reménytelen kísérlet. A „föléje” szóval a zene filozofikus-strukturális mivoltának hangsúlyozását értem. Ez komoly ellentmondásba kerülne a mű költői világával. Hol is keresendő a helyes kapcsolatteremtés az adott mű és a leendő zene között? A megoldást egy baráti megjegyzés indította útjára: „nézd csak! Saint-Exupéry rajza (portréja) a kis hercegről rendkívül hasonló a kis Mozartról készült portréhoz”... „EZ MAGA MOZART” – tette hozzá a váratlan felfedezés izgalmával. És tényleg: ott állt előttünk az anyagi tapintásúvá vált szellemi varázslat: MOZART A KIS HERCEG.
Átvillant rajtam: mindaz, amit Mozart zenéjével „elmond” nekünk, azt a Kis herceg szavakkal fogalmazza meg. Csillagról beszél, látogatásairól a kisbolygókon. Megszelidíti a kis hegyes fülű rókát (a szellem ravaszságát) és megfogalmazza, hogy csak az igazán a miénk, amit megszelídítettünk magunknak, mert igazán a szívünkkel látunk, és hogy a kristálytiszta Víz a szívünk öröme is. A kis herceg jobban látja a világot, mint mi felnőttek, csodálkozik is ezen, furcsállja, nem érti, hol vesztettük el látásunkat, hallásunkat, szívünket. És amikor visszamegy a csillagokba, azzal búcsúzik, hogy mivel az ő kicsiny csillagát úgysem tudnánk megkülönböztetni a milliónyi más ragyogó-fénylő pontocskától, minden csillag édes, gyermeki kacajjal fog felénk pislogni, mert egyikén ott kacag ő maga, a KIS HERCEG.
Gondolkodom, hogy Mozartnak melyik a csillagotthona a „kisbolygók” világában? Melyik az a csillag, amelyről KIS HERCEGként a földre érkezett és hová szállt ismét vissza közülünk. A művet keresem! Minden műve csillag, mindenikről mesél nekünk, hosszú utazásáról a bolygóközi űrben. Igazi lakhelyéről csak ritkán ejt szót, hogy életének köynve végén mégis felfedje igazi kilétét, azt, hogy honnan jött, hová megy vissza. Ez a csillag-mű: a VARÁZSFUVOLA. Látszólag mesejáték, Singspiel, azaz daljáték. Úgy is mondhatnánk: JÁTÉK A MUZSIKÁVAL. De ennél sokkal több: „beszámoló” egy MÁSIK világról. Ezért is fölösleges drámai cselekményt keresni benne, pláne drámai cselszövést, végkifejletet. És még értelmetlenebb valamikor élt személyek párhuzamait keresni a szimbólumok világában. Mert ez a mű a szimbólumok zenéje. A NAP, A HOLD, a CSILLAGOK MUZSIKÁJA. Nem földi eredetű és nem is földi vonzatú világ ez.
A Napot éppen Sarastrónak nevezik, a Holdat Éj királynőjének a csillagokat Három dámának vagy Három égből jött gyermeknek (csillagfiak). Az Éjszaka leánya az Álom, ezúttal Paminának hívják. A Nappal gyermeke a Fény, Taminónak neveztetik itt és most az operában. A Nap fénye árnyékot vet, így a szerecsen Monostatos képében jelenik meg. Papageno a Föld jelképe, és vele együtt a későn érkező Papagena is. JELKÉPEK! Ezek nem fejlődnek, nem alakulnak: Az Éjszaka nem gonosz, még akkor sem, ha örök harcban áll a Nappallal: mindig megöli a fényt (erre biztatja leányát, az Álmot is) és minden nap újjá is szüli azt (a Fénynek az ájulásból ébredés káprázatában megmutatja leánya arcképét, és elküldi megmentésére, hiszen az Álmot a Nappal józan fényű ragyogása tartja „fogva”, ki kell szabadítani). Az eszközök: a Varázsfuvola, és a csillagsziporkákat szóró égi hangszer, a Harangjáték. Papageno száját lelakatolják a csillag-dámák: „a beszéd csak összezavarja a dolgokat” – mondja a Kis herceg is. A Varázsfuvolában valóban: „összecsendülnek-pendülnek a HANGOK.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében