Möbius torziója
(Torsiunea lui Möbius)
Bal kezem és jobb szemem
bal kesztyűm és jobb jegem
jobb lámpám és bal lovam
bal almám és jobb hangom
jobb ruhám és bal fülem
bal kalapom és jobb fülem
jobb kulcsom és bal szőnyegem
stb. stb.
A zöld oroszlán bizonytalan Pelikán
(Leul verde Pelican nesigur)
Egy pelikán jön felénk a labirintusban
zöld ködbe burkolózva színes üvegdarabokkal fedve
és nyolcszor kiabálja el a Miatyánkot
mivel nevet rácsapok a szemére
üressé szabdalt szomorú tenyeremmel
egy idő után megérkezik az Őr is
a kedvesem megcsókol a Labirintus méheitől mézet kapok
az Őr mozdulatlanul áll
„alkonyodik” közli velünk
egy földfelhő takarja el előlünk az eget
A háromszög
(Triunghiul)
A csónakból egy süket halász beszél a vízhez
Azt hiszi senki sem hallja
Zenóbia mindkét kezemet a szívén tartja Imádattal térdelek elé és valami másra gondolok
Zenóbia azt mondja ne együk meg a fehér kakasokat mert valaki megharagszik ránk
A halász felénk fordítja a fejét és gyanakodva figyel minket
A vízből egy bölcs bukkan elő egy pillanatra kétségbeesetten kiabál nekünk
De ezúttal alámerül mindörökre
Zenóbia szerint mások képzeletének áldozatai vagyunk
Nem tudok válaszolni neki mert megtelne égbolttal a szám
A halász éppen most szalasztott el egy halacskát Hangosan dorgálja
Te gyáva nem volt
bátorságod maradni még hogy megehesselek
Zenóbia azt kérdezi tőlem mi is az a baldachin
Rámutatok az evezőlapátra
A megszelídített háromszög
(Triunghiul domesticit)
Néhány összegyűrt szó a jobb szemben
egy könnycsepp a szájban egy hang a vállon
Természetesen ez egy egyszerű utazás
ebben a szegekkel teli csónakban
a jótól a rossz felé a hidegből a melegbe
Lehet hogy mindez csupán egy tehénben történik
A labirintus grammatikája
(Gramatica labirintului)
Mielőtt meghalt volna anyámnak olyan szakálla nőtt mint egy pátriárkának
Többször is bezárt a padlás végtelen fehérségébe egy emlékek nélküli erdőbe
akkoriban egy megbízható ám gyakran elveszett láthatatlan közösséghez tartoztam
amely valahol a kiterjedésünkben létezett egy olyan vidéken ahol messziről
érkező fényben és sötétben sétáltam
határozatlanul mint egy hűvös szellő (csak úgy megszokásból beszélek most magamról)
ott egy hatalmas nő arra kényszerített hogy csónakját a mellkasomon hordjam ő újból Felfedezte a MEGSZAKÍTOTTSÁGOT
Kastélyunkat fűszálak takarták el A körforgás meg elpárolgott
ahányszor meglátogatott mindig kirázta a szőnyeget s úgy ivott
belőlem mint
egy favederből
volt ott egy szeg is amely beszélgetett velünk
GORON SÁNDOR fordításai
Gellu Naum (1915–2001) az európai szürrealizmus kiemelkedő alakja. Verseit, prózáját és színdarabjait német, angol, francia, spanyol, magyar, szerb és lett nyelvre fordították. 2000-ben Nobel-díjra jelölték.
