"szemeik alatt hullámzik a semmi"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 14. (772.) SZÁM – JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A világ elfesztiválosodása
horváth csaba
„Az egyedül dolgozó régész figurája lassan elkopik” - interjú Molnár-Kovács Zsolt régésszel, egyetemi oktatóval
GELLU NAUM
Versek
Medgyesi Emese
Közhírré tétetik
FAZAKAS ATTILA
Versek
GULISIO TÍMEA
Novellák
Végh Attila
Jenő csodálkozik
Neil Gaiman
A gombavadászok
Dénes Gergő
Silentio
Grancsa Gergely
Versek
László Liza
Versek
Csontos Márta
A sziklamotívum Reményik Sándor költészetében
Szántai János
Isten hozta, rendező úr!
TŐTŐS DOROTTYA
Az abszurdon innen és túl
Kovács Újszászy Péter
Dalok a rugalmasság nyelvén
Demeter Zsuzsa
Megtanulni repülni
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Vannak elveim”
Jakabffy Tamás
A római „hármasoltár”
HORVÁTH BENJI
Testé (Fejér Bernadett fotóihoz)
 
László Liza
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 14. (772.) SZÁM – JÚLIUS 25.

Sötét ország

 

 

a szája, ez a bomlott üreg fog tüzet

először. a lángok mélyére látok,

a hamuvá és korommá vékonyodó

nyelvre. anyám itt őrizte

azt, amiről tilos volt kérdezni:

lányait, férjét, a hátsókerti

nyarakat. gyúlékony mosolyával

csak hallgatott, és megszorította

a csuklóm, ha a gyufán játszottak

ujjaim.

 

majd a legszebben épített szoba,

a tüdeje fog tüzet, hogy tovább

lángoljon órákon át. itt éltem

éveken keresztül, ebben a hártyás,

sötét országban. és most csak nézem,

ahogy beomlanak a gerendák,

beszakad gerincoszlopának íve,

aláomlik minden támaszték,

amivel kitartott idáig.

 

 

Kivágni

 

 

elképzelem anyámat. sárgásan

elsötétedő erdő közepén,

miközben növényekbe burkolja

torkát, hogy megszülessen a hangja.

az a száraz és maró, torkában

felkapaszkodó bogárzizegés.

 

úgy mozog a frissen felsíró hang körül,

mintha tényleg tudná, hogyan kell

gondozni egy újszülöttet. felnevelni

azt, ami szótlanságával betöri

az őt hallgatók homlokát.

 

elképzelem anyámat. bejárja

a helyet, ahol az imént életet

adott. egy bokor alá fekszik, sebes

száját feszegeti azzal, amit keze ér.

táguljon tovább ez a beomlott,

sötét üreg, jöjjön ki onnan minden,

ami valaha oda menekült.

 

ez a kép azonban egyre lassabban

mozdítható. megsebzi azt, aki fel akarja

emelni onnan, ahová tartozik.

egy ilyen látványt egyetlen erdő

sem tud megtartani. az erőlködésbe

végül tövig szakadnak a körmeim.

 

 

László Liza 1997-ben született Budapesten, Egerben és Salgótarjánban nőtt fel. Most Szegeden él, az SZTE BTK-n végzett magyar szakon. Az írás mellett rajzolással, festéssel foglalkozik.

 

 

 





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében