A nyár a testé.
A halál a testé. A szem sugárzása, forgatása, pislogása,
porzása a testé. A ragyogás a testé. A fotoszintézis.
Az anyag a testé. Ezek a szellemek a test szellemei.
Együtt hívjuk elő őket. A kígyó a testé. A lámpa,
a készülék, a lebonyolítás a testé. A fantomvégtag a testé.
Az ikrek a test ikrei. Az ikrák a test ikrái. A csúszás-mászás
a testé. A hang, a magány, a visszhang a testé.
A nyár a testeké.
A kötés, a vérfolt, az ablak, a közösség a testeké.
A természet, az este, a kötődés a test vallása.
Az én a testé. Ez a reggeli villanyoltás a testé.
Ez a huzatos fáradtság is. Ahogy a bőr alatt bizsereg.
Az öregség a testé. A kapcsolat a test kapcsolata,
az összes vezeték a testből indul és a testbe tér haza.
Amit el nem hagysz soha, az vagyok belőled.
A tél, a félelem a testé.
Egyedül, magával hal meg, a testé. Vele van otthon,
örökké, testé. Nem látja magát, fél, irigy, testé. Izzadtság,
anyajegyek, testé. Kiszakadó lélegzet. Ezek a fák is
belőlem és belőled nőttek. Együtt vágtuk ki őket.
Ez a képregény testé. Könnyek és nyál. Testé.
Amit elhagysz, az vagyok belőled. Amit elhagyok,
az testé. A tükör a testé. Morzéjelek az éjszakában, testé.
Amiben megbotlasz, testé. A föld, ami felszív, és a gombák,
amik kinőnek ott, mind a testé.
Minden, ami átalakul, testé.
A tükörben a hamuzó, a felfordított poharak,
hátul száradó ruhák, elöl minden túl közel,
húsfeszületek, függőágyak, a repedés,
a keret és a szerkezet. A vajúdás a testé.
A függöny, a kiengedés. A csend vagy a semmi,
ami következik, a testé.