tudjam hogy minden hang / a forgószélből a tűzoszlopból szól
a sziklából a víz ahogy kiszakad / tudjam hogy minden hang
a saját hangom / sokszögek feszült sziszegése a széleken
időbe fagyott robbanás a szülőcsatornában / szabaduljon fel
annak elvetése nélkül / ne váljon ellenségemmé / sírja ki
magát / farkas torka a holdnak / ahogy állok ostobán
a kék űrben
maguktól ébredő frekvenciákban / hang minden tudjam
nyomában fények sugarak / repedések eredete / ebben
a testben / mielőtt meghallanám a hang már hallott engem
a légzésem / ütődik dobban / a csillagos ég kiterjed / minden
fény / beszél hozzám a függőleges / vágyakat bocsát ki
valami alakul szikrázik a barlangokban / a derengés formákat
feltételez / fehér és sárga lámpák az esőben / tündöklik
a robbanásba fagyott idő / az alkonyat ne váljon ellenségemmé
szabaduljon fel / a földben a gyökerek az ágakig hordják a vizet
szarvasok tündöklő szeme a mélykékben / a hullámokon áttörnek
a sugarak / fel-felvillannak az érhálózatok a tündöklő
sziklatestben
hazavisz befogad kinyílik bennem / tudjam hogy minden fény
a saját fényem / a saját testem / szelet fújnak és tüzet okádnak
elvegyülnek a jelenésben / békés és haragvó formák / piros és zöld
magokat vetnek / törnek-zúznak kertjeimben / fénylő sarkok
az érintkezésnél / arcom kiszögellései a tükörben / ismerjem fel
a gyűlöletet / érjem el a három buddhatest lényegiségét / az űr
gyomrában ültem én / amikor mérőzsinórt húztak
gyűrődő hegyláncok
felett / tengerszem ködlehelete a lila égen / jaguárszemek
konstellációja
a kígyó ölelése vagyok én / én / kék semmi / ismerjem fel
szabaduljon fel / annak elvetése nélkül / ne váljon ellenségemmé
* A vers töredékeket tartalmaz a Bardó útmutatás nagykönyvének (ismertebb nevén a Tibeti Halottasköny) szövegeiből.