"Végre a Kárpátok alatt bontani lehet a falat"
Kereső  »
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 8. (478.) SZÁM - ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Levél haza
Pomogáts Béla
A mesemondó távozása
Jancsó Miklós
Újév
Szőcs István
Női szerepek és férfi szereposztások?
Horváth Előd Benjámin
Kolozsvári némafilmesablakok
Tél és szarkofág
Lear király
Merényi Krisztián
A pontyóhalfaj kihalása
A sintér kutyája
Brigádélet
Papp Attila Zsolt
Minden mérték fölött
Lászlóffy Csaba
Hiányzol-e magadnak? (folytatás előző számunkból)
Terényi Ede
Kodály 125. - ELŐ-szó - ÉLŐ-szó
Májusi évfordulók
 
Jancsó Miklós
Újév
XVIII. ÉVFOLYAM 2007. 8. (478.) SZÁM - ÁPRILIS 25.

Színhely: Nyári Kert a Színház mellett, ahol télen is kiszolgálják azokat a vendégeket, akik vállalják, hogy szabadtéren, akár a jégen vagy a hóban, állva, a pléhasztalok mellett fogyasztják el mindennapi alkoholadagjukat.

Szöveges szereplők:

Öreg színész
Fiatal színész
Zenész
Csapos
Utcaseprőnő
Betévedt Idegen
I. Piás
II. Piás
III. Piás
IV. Piás
V. Piás
VI. Piás
VII. Piás


Néma szereplők:
akiket szintén már csupán az ital érdekel és nem bánják, hogy szerzői önkény miatt ezúttal szerep- némaságra vannak ítélve.

Időpont:
Január másodikán, bármelyik, esztendőben 1960 és 1989 között. Hideg téli reggel. 10 óra lesz 5 perc múlva. A söntés még nem nyitott, de a percekkel korábban érkezett Csapos beengedte az utcán 9-től türelmesen várakozó törzsvendégeket a Nyári Kertbe. A vendégek – érkezési sorrendben – egyes sorban beállnak a söntés elé és, fegyelmezetten várnak. Tudják, hogy mindnyájan egyformán kívánják az italt, valami õsi jóérzés (ami sem a hús, kenyér, tojássorok résztvevőit  soha nem jellemezte) visszatartotta õket attól, hogy előretolakodjanak.
A sorbanállókat – látszott – alaposan megviselték az Ünnepek. Ilyenkor ugyanis “szabad” inni, nem ordít otthon a feleség, nem okvetlenkedik a főnök az italért (ha éppen véletlenül munkaviszony áll fenn netán valamelyik  kétségbeesett törzsvendég és holmi vakmerő munkaadó között)  - szóval az Ünnepek legitimizálják az alkoholistákat, akik ilyenkor családi beleegyezéssel (vagy családi beletörõdéssel) juthatnak el a delírium boldog szféráiba.
Végre kicsapódik az ablakrács, a Csapos kiszól a szűk italkiadogató és pénzbevevő nyíláson.
Csapos: (rekedt, hangon) Tessék rendelni.
Zenész: (ő az első a sorban. Már negyed kilenctől ténfergett a Nyári Kert előtt, a később érkezők tisztelettel és némi irigységgel vették tudomásul az így szerzett sorjogot.) Három deci vodkát kérek nagy pohárban. És vizet is kérek. De a vizet külön kérem, nem a vodkában. Legalább újévkor kapjam tisztán a vodkát.
(Senki nem nevet a hülye viccen. A Csapos úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést. Hiszen mindenki tudja, hogy a víz már rég benne van a vodkában, a Csapos állandóan és következetesen megszenteli az italt, minek errõl beszélni, akinek nem tetszik, menjen elõkelõbb lebujba, de valószínű, ott is megkeresztelt itallal kábítják a vendégeket.)
Csapos: Három deci vodka nem fér egy pohárba. Adok két decit, a vizet külön. A következõ két deciért újra kell jönni.
Zenész: Jó, csak gyorsan kérem  a vodkát. Fázom, és innom kell.
Csapos: (bár tudja, hogy Zenész nem a hideg miatt kéri gyorsan az italt, ezúttal sem vitatkozik. Sietve kitölti a vodkát, egy másik pohárba – tüntetően - a csapvizet. Zenész megfogja bal kézzel a vizes, jobb kézzel a vodkás poharat, elindul óvatosan a legközelebbi üres asztal felé. Ott leteszi a poharakat, kényelmesen rágyújt. Vár. Nem siet nem iszik belel a vodkába, tudja, estig ki kell húznia relative józanul vagy félrészegen Ha  ugyanis délire berúg, ebéd helyett  le kell pihennie,  délután megébred, inni viszont már nem bír, előtte pedig egy ijesztő, céltalan szabad este áll, amitől színjózanul is viszolyog.  Félig részegen,  kábultan, keserű szájízzel pedig egyenesen retteg a magányos esti óráktól, az álmatlan éjszakáktól)
Öreg színész: ( ő a második kliens az Újévben. Udvarias, jó modorú, elegáns úr. Kedvesen int a Csaposnak) Boldog újévet, uram.
Csapos: Önnek i., mûvész úr. Mit adhatok?
Öreg színész: Két konyakot. Egy pohárba.  Vizet  is kérek.
Csapos: Máris. (kitölti a kért italokat. Az Öreg színész megfogja a konyakos poharat, de reszket a keze, egy kis ital kilöttyen a pultra. Még egyszer próbálkozik, de az eredmény ugyanaz.)
Öreg színész: (a háta mögött türelmesen várakozókhoz) Uraim, reszket a kezem, nem tudom az italt elvinni. Ne haragudjanak, hogy várakoztatom önöket és próbára teszem türelmüket.
I Piás: (a sor közepéből) Tessék leinni a tetejéből, attól elmúlik a kézremegés.
Öreg színész: Hogy igyak le a tetejébõl, ha egyszer nem tudom kézbevenni a poharat?
I Piás: Tessék két kézbe fogni a konyakot. És a könyököt tessék oldalhoz szorítani. A bordákhoz. Akkor nem mozog a pohár.
Öreg színész: (megfogja két kézzel a poharat, a könyökét rögzítve megpróbál inni.) Nem megy. Ha  számhoz emelem a poharat, a könyököm elválik a testemtõl,  megint reszket a kezem. Mind a két kezem reszket. Nézzék.
(A Csapos és a sorban állók érdeklődéssel figyelik az Öreg színész reszkető kezeit.)
III. Piás: (határozottan) Mûvész úr, tessék letenni a poharat a pultra.
Öreg színész: Dehogy teszem. Most már félúton himbálózik a konyak, a hasam és a szám között. Most tegyem le? Hátha valahogy eljut a torkomba?
III. Piás: (a szakember fölényességével) Tessék rám hallgatni, nem vagyok én mai gyerek. Tessék visszatenni a poharat. Úgy. És most tessék lehajolni a pohárhoz, és úgy tessék  inni, mint a csirkék.
Öreg színész: Jó ötlet. (leteszi a poharat, lehajol, próbál inni belõle, úgy, mint a csirkék, de mert a pohár nincs  megtöltve színültig konyakkal, no meg az Öreg színész sem csirke, nem tudja leszürcsölni a gyógyító és kézreszketést megállító egy-két kortyot.)
IV. Piás: ( valahonnan a sor végérõl) Meg kéne dőteni a poharat. Akkor lehet inni. (II. Piáshoz, aki vigyorogva nézte az Öreg színész kinlódását). Ne röhögj te , tehetnél te is valamit a magyar színjátszásért. Segíts a művész úrnak.Ha már mellette állsz.
I.Piás: Jó, na. (megdőti a poharat, az Öreg színész a pohár fölé hajol, iszik) Így. (szünet, figyelik a felegyenesedõ Öreg színészt).
I.Piás: Reszket még a művész úr keze?
Öreg színész: Reszket. Most már a hidegtõl reszket. Gondolom. Illetve, nem tudom. Nézzék meg maguk is. De reszket.Egyre többet reszket.
I:Piás: Elmúlik. Pár perc, és elmúlik. Csak inni kell a konyakot, akkor minden elmúlik. A kézreszketés is. Nekem négy deci kell ahhoz, hogy ne reszkessen a kezem. Akkor viszont a fejem kezd reszketni, úgyhogy sose jövök egyenesbe. Tegnap fél decit dőtöttem a fülembe, úgy reszketett a fejem. Akkor ideges lettem, megállt a fejreszketésem, viszont a kezem rögtön  reszketni kezdett, de már a méregtől reszketett, nem a piától, amit a fülembe öntöttem.Két egész órán át nem ittam semmit a reszketéstől.  Úgy látszik, én arra vagyok ítélve, hogy valamim mindig reszkessen.Mint a rezgőnyárfának.
I.Piás: Mert sokat dolgozol, attól reszketsz. A kezed is attól remeg. Meg a fejed. Ide nézz, erre a kézre. Milyen?
I.Piás: ( senki nem kérdezte, de azért megszólal): Koszos.
II. Piás: Koszos, de nem reszket. Úgy nézd meg ezeket a kezeket, hogy ezek sohase dolgoztak. Attól vannak rendben az ujjaim. Még a Duna csatornánál sem dolgoztam semmit, ahova levittek munkakerülésért. Mert én ezeknek nem dolgozom. Soha. Inkább megdöglöm. Én politikai munkakerülő vagyok, aki…
III.Piás: Ne izgasd fel magad. Senki nem akar dolgoztatni.
II. Piás: Már nem.Végre  megértették ott fenn Bukarestben, hogy én nem vagyok hajlandó  építeni  nekik ezt a  szar rendszert.
III.Piás: Ne politizáljanak, uraim.       
II.Piás: Betojtál, mi?         
IV.Piás:Nem tojtam be, csak ha politikai véleményt mondok, két hétig fáj a seggem.  Piás: A politikától fáj?        
IV. Piás: A gumibottól fáj.( hirtelen rövid csend váltja fel a társalgást)               
III. Piás: Én tavaly három napot dolgoztam. Ebbe  egy  vasárnap is benne volt. Aztán abbahagytam (váratlanul dührohamot kap, ordítani kezd). Vasárnap is dolgozzon a dolgozó ember? Ki hallott ilyet?
Betévedt idegen: (megszólítja a sor végén álló vendéget) Tessék mondani, itt ételt is szolgálnak fel?
 (Az étel szóra nagy, súlyos csend ereszkedik a lebujra. A Betévedt idegen megérzi a levegőben kialakult feszültséget.Megérti, itt nincs mit keresnie a maga ide nem való extra igényével.) Bocsánat. Viszontlátásra.( kimegy)
Öreg színész: (boldogan, hangosan) Nézzék, uraim, nem reszket már a kezem. Ennek örömére iszom még egy decit.  (III. Piáshoz) Uram, ön a vendégem egy féldecire. A jó tanácsért.No meg az Ünnepért.
III.Piás: (nagyvonalúan) A tanács ingyen volt. Sorstársak közt ez természetes.
Öreg színész: (meglepõdve a III. Piás kocsmába nem illő, választékos elszólásán) Kissé bántóan, de értelmesen fogalmaz.
III.Piás: Valamikor tanárember voltam. Irodalmár. Olvasott is voltam, de kiittam a memóriámból először a világirodalmat, aztán a magyar irodalmat. Maradt a költészet. Aztán azt is kimosta a szesz, ma már csak Petőfi néhány sora rímel a fejemben: “Hűlt testtel, dermedt vigyoran, Elnyúlok az asztal alatt.”
Öreg színész: Ezt a verset Ady Endre írta.
III. Piás: Nem mindegy, ki írta?
Öreg színész: Nem mindegy. Azaz…végül is mindegy. Tényleg mindegy. Teljesen mindegy, hogy ki írta ezt a verset. Vagy bármelyik verset. (immár nem reszkető kezeibe veszi a poharakat, és elindul egy szabad asztal felé).
Csapos (a soron következő Vízszerelőhöz) Mit adhatok?
Vízszerelő: Egy vodkát, vizet.
Csapos (Vízszerelő elé teszi a kért italokat)   
Vízszerelõ: (bánatosan nézi a vodkáspoharát,  nem mer hozzányulni).
Csapos: Haladjunk, kérem. Haladjon a sor.
Vízszerelõ: Bezzeg a művész úrral türelmes volt. Az én proletár kezem nem reszkethet? Csak a művészek lehetnek érzékenyek?
Csapos: Mi mindnyájan érzékenyek vagyunk. Tessék haladni.
Vízszerelõ: Hogy fogjam meg a poharam? Kilötyög.
V. Piás: Nesze egy szalmaszál. Én azzal iszom. Mindig van nálam szalmaszál. Ketté van repedve, ereszti a levegőt, de azért szívni lehet vele.
Vízszerelõ: (nézi a repedezett,  gyanús kinézetű szalmaszálat) Ezt már használtad, ugye?
V. Piás: Persze, már egy éve ezzel szívom le a pia tetejét.Minden reggel. Ha másnapos vagyok.
Vízszerelő: Te már húsz éve másnapos vagy.( undorral forgatja kezében a szalmaszálat)
VI. Piás: Nálam van egy benzinslag. Ez steril. A benzin fertőtlenít.
Vízszerelõ: De büdös. Benzinszagú.
VI. Piás: Büdös, de steril.Ezt használom én is, mert igényes vagyok. Itt van, próbálja ki,ma még a számba sem vettem.  
Vízszerelõ: Hadd lám: (átveszi a fél méter hosszú benzinslagot, óvatosan leszív a pohárból néhány korty vodkát, majd felordít, szemrehányóan ) Mindjárt hányok!
Csapos: Itt nem hányunk. Otthon kell hányni. Ez kultúrkörnyezet. Közel a színház. Erre gondoljanak, ha hányni akarnak.
VI. Piás: (bátorítóan) Tarts ki, csak addig tarts ki, amíg leér a benzinespia a hasadba. Ott aztán dolgozik a gyomorban, helyrehozza a  savállományt, aztán már lehet rendesen  rátölteni.
Vízszerelõ: (nagyot fúj) Rendben. A slagot megveszem.Egy konyak.
VI. Piás: Két monopol.De csak a slag felét adom. Kettévágjuk.
Vízszerelõ: Jó. (veszi az italát, eltávozik a söntéstől)
(közben a Fiatal színész áll a sor végén. Öreg színész odaszól neki)
Öreg színész( hangosan): Kollega úr, hozzon nekem is egy konyakot. Ne  álljak  kétszer sorba.
Fiatal színész: Rendben.
VII. Piás: (bejön a Nyári Kertbe, megáll a sor közepénél és drámai hangon megszólal):
Fiúk, engedjetek előre. Nem bírom kiállani a sort. Kell a pia.
Zenész: (ingerülten, az asztal mellől) Nekünk mind kell a pia. Mi itt nem cukorért, tojásért, kenyérért állunk. Mi italt akarunk. És becsüljük meg egymás szomjúságát, ne tolakodjunk. Én már  hajnali 9-kor itt voltam, hogy sorelső legyek.Tessék a sort respektálni.Ez nálam elv.Én mindig betartom a sort.
VII. Piás: Szédülök. Forog velem a fejem. Könyörüljetek rajtam.
Zenész: Miért nem jött korábban? Miért nem kérte meg valamelyik barátját, hogy tartson helyet magának a sorban?Rendnek kell lenni. Nem vagyunk az erdőben. Civilizációban vagyunk.
Utcaseprőnő:  Mit okoskodik, hallja? Magának már könnyű, ott van az orra előtt a vodka. Meg aztán nem is áll már a sorba.  De ez a szerencsétlen mindjárt pípet kap.Én átadnám a helyem, de én  hátul vagyok. (dühösen) Hát van szívetek? Nézzetek rá, emberek: már lila a szomjúságtól. Kell a szervezetének a folyadék. (VII. Piáshoz) Menj előre, az én felelősségemre.
VII Piás( előresiet, gyorsan rendel, lássák a sortársak, hogy ő igyekszik.).
 A szokásost, csak kétszer annyit. Újév van. Ünnep.
Csapos: Nesze. (eléjetől egy nagy pohár monopolt)
VII. Piás: Isten fizesse meg a megértést. (fizet, elindul a poharával egy üres pléhasztalhoz. Leteszi a jeges fémre, szeretettel nézi, majd iszik. Aztán elégedetten, megnyugodva bámul a zöldre festett kerítésre és az előtte álló gondtalan órákra hetekre, talán hónapokra gondol.A “valahogy csak lesz” megnyugtató érzése tölti el, hiszen eddig is valahogy csak volt. Ez után  is miért ne lehetne valahogy.)
Közben a sor halad. A Fiatal színész megkapja a kért italokat, - tálcára teszi a poharakat, majd óvatosan az Öreg színész asztala felé indul.  Az asztalnál leteszi a tálcát, arról a poharakat. Fiatal színész visszaviszi a tálcát. Visszajön, kézbe veszi a konyakos poharát)
Öreg színész: (megelőzi ifjú kollegáját a kötelező újévi jókívánságban) Boldog új évet!
Fiatal színész: Neked is. (koccintanak, isznak. Csend)
Fiatal színész: Ne haragudj, hogy megdicsérlek, de te nagyon bírod az italt. Le a kalappal.
Öreg színész: Bírom az italt, mert nagy színész vagyok.
Fiatal színész: (zavartan) Ezt hogy érted?
Öreg színész: Valamikor, ifjúkoromban sok jó szerepet játszottam. Tájoltunk, jártuk a falvakat, terjesztettük a zenés darabokat, efféléket. És a nép szeretett minket, de főleg engem szerettek a nézők, ezért előadás után mindig meghívtak inni a falu bölcsei. Ott sajátítottam el az ivás technikáját. Igazság szerint én már rég a Nép ivásza kellene legyek a Nép művésze helyett. Persze, Nép művésze sem vagyok.
Fiatal színész( kicsit zavarban): Bizonyára  mert már alig játszol.
Öreg színész( elengedi a fiatal kolléga megjegyzését):  Szerencséjük a kultúrfőnököknek, hogy sohasem adtam a címekre.(rövid csend) Nem érdekeltek a kitüntetések. A közönség szeretett. Ez nekem elég volt.Előadás után mindig fizetett nekem a közönség.
Fiatal színész: (szünet után) Milyen furcsa ez a kocsma. Mint Gorkij Éjjeli menedékhelye. Egy rakás lezüllött alak. Az út végén. Innen már nincs kiút, ugye?
Öreg színész: (nem is figyel arra, amit Fiatal színész mond) Ki tudja?
Fiatal színész: Mindegyik piás valamilyen tragédiát hordoz magában. Egy titkos tragédiát. Sorstragédiát. Valami nagy-nagy drámát.(körülnéz) Nem kizárt, hogy az Utcaseprő banyához valamikor verseket írtak.
Öreg színész: Ahogy költőinket ismerem, képesek voltak erre is. Néhány deci után…Hajnaltájt…
Fiatal színész: Hát nem szörnyű? Én megfogadtam már többször is, hogy nem fogok inni. Nem akarok idejutni, mint ezek. Híres színész akarok lenni. Utazni akarok. Élni akarok.Játszani akarok.
Öreg színész: Addig is…
Fiatal színész: Mi addig is?
Öreg színész: Addig is hozz nekem még egy konyakot. És magadnak is.Vendégem vagy. Igyunk a józanságra és a jövőre. A te jövődre. Most menj, éppen senki sincs a söntésnél.
Fiatal színész (nem figyelt arra, amit az Öreg színész mondott): Jó ez a lökött állapot. Úgy értem, konyaklökött állapot. Elkábít és lehet álmodozni. Még jobban lehet álmodozni. Sokszöveges szerepekről, szerelmekrõl. Józanságról. Házaséletről. Gyerekekről. Folytatásról.
Öreg színész: És eltelik az élet a semmivel. A konyaklökött  semmivel.
Fiatal színész: Mondtál valamit?
Öreg színész: Semmit. Illetve – valóban, jó álmodozni. Mi amúgy is amolyan álomgyár álomszereplői vagyunk. A hivatásunk is arra kötelez, hogy álmodozzunk és álmodoztassunk. Ne ragadjunk le a valóságnál. De minek is ott leragadni, ha teremthetünk magunknak egy csodálatos, képzelt világot.
Fiatal színész: A szerepekre gondolsz,  amikor a képzelt világot említed?
Öreg színész: Arra a szerepre gondolok, amit részegen megálmodunk önmagunknak és talán éppen ezért sohasem játszhatjuk azt el .  A nagy Élet-szerepre gondolok, amelyet el szerettünk volna játszani. De ehhez gyávák voltunk. Vagy józanok.
Fiatal színész: Operett-igazság.Meg se haragudj.
Öreg színész: Operett-igazság, vagy életbölcsesség- egyre megy. Vénségemre rájöttem, hogy a színészek életét a művészi féligazságok teszik tönkre. Mert akaratlanul is elhisszük, amit szerzői utasításra, rendezői parancsra kell mondanunk.(Hirtelen elhallgat.) Negyven, színpadon töltött év után több mint háromszáz eljátszott szerep tanulságaként, sikerek és bukások,százötven szerető asszony képmutató és  őszinte ölelése eredményeként felfedeztem egy nagy, megfellebbezhetetlen színész-művész igazságot.Negyven év színpadon és kisebbségben és szocializmusban és színészi-emberi kiszolgáltatottságban eltöltöltött művészsors tanulságaként rádöbbentem…
Fiatal színész: Mire döbbentél rá?
Öreg színész( elmosolyodik) Arra, kedvesem, hogy soha, semmilyen körülmények között   nem érdemes decinként rendelni a pálinkát.Vagyis ha konyakért mész újra, ne egy,  két deci konyakot hozzál nekem.És magadnak. Egybetöltve, vizespohárba. Minek járjál kétszer?
Fiatal színész (rövid gondolkodás után, mosolyogva): A te nagy, emberi és művészi igazságod értelmében tehát magamnak is két deci konyakot hozok. Vizespohárba.Egybetöltve. Minek járjak kétszer?
Öreg színész: Úgy van, minek járj kétszer?
(A Csapos közben kijött a söntésbõl és kitett egy ócska táblát: La multi ani. Boldog új évet, a söntéshez megy, egy oda előre kikészített pohár itallal a Nyári Kert közepéig megy, ünnepélyesen megemeli azt.)
Csapos: Uraim, boldog új évet kívánok kedves mindannyiuknak, a tisztelt vendégeknek.
Piások, függetlenül attól, hogy szöveges vagy nem szöveges szereplői voltak a jelenetnek, felemelik poharukat és hasonló jókívánságot mormognak. A Csapos egy hajtásra megissza italát, majd visszamegy a helyére. Csend, békesség, elégedettség légköre veszi körül a Nyári Kertet. Úgy tűnik, a bennlévők kivétel nélkül boldogok, gondtalanok. Erre az idillikus képre ereszkedik le halkan a
                                                        
Függöny




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében