1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Vegyülés

Fehér vásznon két szín vonaglik

Egyre közelebb és közelebb míg

Összefolynak mint a testnedvek

Szép lassan egymásba keverednek

Új szín születik eleven képlékeny

Betölti a teret egyre halványabb

Bölcsője és koporsója a felület

A fogantatástól a kiszáradásig

Őszre festett rét

Egy férfi és egy nő állt a réten meztelenül,

Merevek voltak, mint a fák, természetesek,

Ráncok tagolták őket, mint apró kéregcikkek,

Gondosan lefedték kiszolgáltatott alakjaikat.

Remegni kezdtek a szélben, hajkoronájuk

Széttárt kezeiken járt táncot, nyárfa színűt,

Szomorút, gyümölcsöt már nem teremnek,

Ha még élnek, mire várnak?

Szürkeség a lombokon

A felhők szürke filtert alkotnak

a tavaszi spektrumon.

Lomhán hasalnak a lombokon,

az ágak pedig ölelkeznek

szorosan, egymásba

terülnek szanaszét, mint

őrült idegnyúlványok.

A madarak, gondok

megtelepednek rajtuk.

Fasorok gyűrűjében

sárga mezők, zöld rétek,

piros tűzcsapok

között a szétszórt házak

stabil kártyavárakat alkotnak.

Ebbe a pakliba tartozom.

Ha újra osztanának mindent,

máshova keverednék.

Lehetne még otthonom?

Butcovan Figerald 1999-ben született Margittán. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett.