"megfigyelni más szigeteket"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 16. (774.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Fried István
Szigetlét és vágy a boldog szigetekre
MÁRTON EVELIN
Isola 34
Karácsonyi Zsolt
Szigetvilágok. Ellenének
Papp Attila Zsolt
Szigetváros
HORVÁTH BENJI
Rév
Vincze Ferenc
A sziget
A. E. Baconsky
A sziget művészei (Artiştii din insulă)
Ughy Szabina
Csenge
Hőgye Ádám
Körömlakk
Hevele Ádám
A politikai manipuláció nyáron
Horváth Szekeres István
Kívül tágas
Pataki Előd
Vacsora
Butcovan Figerald
Versek
Szakács István Péter
Közönséges rémtörténet
Murányi Sándor Olivér
A révész (regényrészlet)
Németh Szabolcs Előd
Wes Anderson ezerarcú szigetei
GELLU NAUM
A sziget (Insula) Részlet
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA
„Nincs üzenet a mának”?
Demeter Zsuzsa
Sziget van bent
Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Sűrű, fontos költészet”
Jakabffy Tamás
Hermann Szabolcs és Szent István-kompozíciói
Kollár Dávid
Az Öröklét raktára
 
Demeter Zsuzsa
Sziget van bent
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 16. (774.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.

Hogyan lehet megírni majd’ negyven év emigrációját egy százhatvan oldalas könyvben? A kérdés költői, alighanem Ferdinandy számára is, két regényt, egy tény- (Sziget a víz alatt) és egy kisregénynek nevezettet (Két tűz között) fűz egymás után, de a műfaj talán e két rövid lélegzetű írás esetében nem is annyira fontos, csupán a csapás, amelyen a visszaemlékezés során elindul, s amelyre rárakódnak több mint három évtized magányának emlékei. A magány – s ezt hol tanulhatná meg leginkább az ember, mint egy szigeten – végleges állapot, s ez a kijelentés a trópusokon hatványozottan igaz: „Mi odaát hősöket temettünk. Itt, a szigeten az álmait temeti a nép. A reményt.”

 

Szociográfia, emlékirat és önéletírás keveredik Fedinandy számvetésében: Puerto Ricónak (azon belül Cocának) a története, ahol Ferdinandy egyetemi tanárként magányos erőfeszítések árán próbálta oktatni az indián őslakosok, betelepített afrikaiak, a gyarmatosító spanyolok és amerikaiak unokáit a klasszikus (azaz európai) kultúrára, miközben diákjai úgy tudták, szigetük akkora, mint az Egyesült Államok, a nyugati kultúra bölcsőjéről, Európáról pedig mindössze annyit, hogy keletre van.

 

Az ’56-os forradalom terhén, a kiszakadók ószövetségi átkán („a kiszakadókat hetedíziglen bünteti az Úr. És ennek a kálváriának én még csak az első állomása vagyok”) vívódó európai egy olyan közösségnek mesélgeti Budapestjét, „emberarcú forradalmát”, amelynek nincs identitástudata, történelmüket a gyarmatosítók írták, s amely azért nem érti többek között a foci szabályait, mert alapélményük, hogy egy „bandában (…) valaki mindig elárulja a többieket”, „A közös munka lazsálás”. A közösségteremtés, a saját múlt/föld megismerése egy lépésre van attól, „amit odaát hazaszeretetnek nevezünk”, véli Ferdinandy odaátról hozott logikával. De ami „odaát” evidencia, az a trópusokon a „nem ezt akartam” felismerésének négy évtizednyi magányos erőfeszítésekből nyert keserű tapasztalata. Az elvesztett háborún kesergő Vilmos császár bevésethette kudarcmondatát a königsburgi vár kandallója fölé. A trópusokon azonban nincsenek kandallók. Maradnak hát a könyvek.

 

 

Ferdinandy György: Sziget a víz alatt. Scolar Kiadó, Budapest, 2019. 


 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében