A hős, ha van, az úgy vedel mint rőt orrú iszákos
megjárja szép sorjában bűz és tenger útjait
de feszt kis őszi sanzsanokra fújja rá a pátoszt
itt felettébb gyorsan peregne most a kép s a hit
beszúrogatja ő ha rá adódik alkalom
megágált, bús keménykötésű ornamentikáit
egy ujj, egy könyv egy láb, minek ha kell behódolog
meg néhány fürdőben lefüggő cédulája felnyit
Ösvényeket s a ház üres szobáin átmasíroz
ki farkas lesz, ki juh, legyen, ki terrorista, stimmt
ki Jeromos, ki házaló, ki Bosch-kedélyű orvos
eligazodva így legyúrja kávéházait
a torkokon, citadellák meg fényhomlokzatok
hát egyesek nem látnak látva szédítőnek semmit
morogja presziőzen öltönyébe itt meg ott
morogja míg lehet, de hogyha nem lehetne, úgy is
A hős, ha bír e versnek hőse lenni, rőt iszákos
a lepedőn a füst s a folt az egyre menne itt
de tán ideje már komolyba kenni át a dolgot
amint az ordasunk, ha mélyre nyújtja karmait
mindegy, hogy mit, csak szüntelen kaparja rá a koszt
kikezd s bekezd az ódon óra jambusokba fogni
de nem megy, támolyog ma minden hős és mellékfos
mi is a tárgy, mi is a tárgy, az aragáz, maníros anziksz
A tél aduzza át magát a suttogós szobákon
a konyha csempéin belép a képzelet megint
a téma enyhe tréma, délelőtti findzsa-otthon
és túltesz amin túl tehet e tompa fényű hit
hunyorgunk dús cigányszemekkel implicit-fokon
a titkok, mondja hősünk s ezt meg azt meg elmeséli
közbe cikáznak zsírdús hattyúk barna zacc-tavon
s belémosoly’g a mennybe más talány, zenész s a verkli
Ül cola, bor, szép rendben összefér a szobasarkon
kusza szél a szőnyegen mind pánsípok, kocsik
hangját behozza épp, hogy aztán odaát lopózzon
a nappaliba dafke átcsúszik majd föltekint
a lámpák, csöndkirályok, új affér és tárlatok
a telefonba röpke hang beszól, alélt, de földi
ó, édesem, te geci, megcsaltál megint amott
s e nyűtt tirádát bíró hős csak bámul morcosan, ki
Itt macskakő volt, színes karimák és olvadások
egy akt, egy csendélet szele susog s a hermetik’
a frissen meszelt fal mentén belép az intermezzo
bedugnak egy csodát ha ő, a Fej megengedi
a kolozsvári némafilmek, karcsú hajlatok
a reggelik, a kávé, jazz s a véredények, fáslik
dobog a szív s ha adva, felnyit minden ablakot
egy énekes, vagy bolha, bárki csöppnyi más, leinti
