Tépjétek ki az import selyemszálat a barátnőtök helyett ölelgetett cicafüles animelányos-párnából!
Szikráztassátok meg monitorjaitokat, melybe már bele-bele égett Mia Khalifának a bal farpofája!
Facsarjátok ki guminőtökből a szilikonízű anyatejet, ami még mindig több tejet látott, mint az a proxis mocsok, de bár olcsó!
És rakjátok fel pufulecben nyert tetoválásotokat ritkásan borotvált szeméremdombotokra!
Hiszen gyermekeim! Megyünk húsjogarunkkal törvényt tenni, magával a hetvendekás legendással!
Mert a fellegvári Bucegizéseken kívül több is van még a petelés tudományában,
Anyád, apád idejöjjön, na me’ világ!
De nekem igazi asszony kell, hisz a lányok, a lányok angyalok, kérlek!
Nem csak csajozni fogok! Felmosok egy feleséget!
Én mindig szerelmes vagyok, csak nem tudom, kibe
Csajozni akarok, csak nem tudom, hogy kell
A jutubtutoriálok szarok… de gyertek, úgyis olyan jó lesz!
Megyünk hódítani, azt se tudjuk, hova,
Janisnek közepén megállunk ketten, mint szódás s a lova és… Baj van, cica?
Nem talál a csipkés tanga?
Nem vág talán menetet a labanckörtés valagadba?
Hát úgy égsz ott lent, mint Zetelaka!
Ugye, hogy az oroszlánoknál nagyrészt a nőstény vadászik?
Hát igen, otthon is mindig anyám járt Kauflandba!
De kapom a trombotikus agyérgörcsöt, mikor a sikkes módit csapod magadra, merthogy szerinted
„Flegma vagyok igen
Az én stílusom ilyen
És a tied milyen?”
Jaj, bocsi, kincsem, neked olyan nincsen!
S nem borul eléd a világ velem az élen. Világvége, dezastru!
Komédiát csinálsz, az embereket kacagtatod, angyalom,
Kidobom hát az összes Y kromoszómámat az ablakon,
Leszek én is ilyen szürreális, 30 kilós emós tinifiú kockás fullcapben a gára aluljárójában,
Ugyan! Hagyom az ilyen cácákat s cica-micákat,
Hagyjuk a rinyákat, ne éljünk a mának!
S keresek máshol olyan fehérnépet, akit bemutathatok anyámnak,
Nagyanyámék hűtőjén Victor Ponta s Szűzmária mellett pedig az ő ballagási képe vigyorog majd a világnak!
Nem fog feljelenteni a DNA-nál hímsoviniszta indulatkeltésért,
S nem fog elporlasztani egy megkérdőjelezhető erősségű hüvelyizomrántással!
Egy üveg száraz fehér Pincemester,
S lelkesen megbarátkozunk, mint a szélsőbaloldali tüntetők, egészen addig, míg
Megszólalok s már szexista is vagyok
Szexista vagyok, úristen, SZEXISTA VAGYOK!
LÁTOD, APU?
MÉGIS LETT BELŐLEM VALAMI!
Pedig én csak csajozni akarnék.
Tudjátok, vannak olyan hölgyek, akiktől szexet lehet vásárolni,
Elképesztő, hogy mi minden van manapság ebben a per-imperiális vadkeresztény világban is!
De nem, én megadom a módját,
Kivetem a mellszőrzetem, pufuleces tetoválásom virít szürkén,
Fullos nő lesz, én meg nem kezelem eszközként!
Nézd meg, mekkora egy Donhuán vagyok, s nekem igazi, fáin, fogdmeg fehérnép kell.
De gyere, smároljunk egymással Esti Kornélra,
Legyen együtt, egymásé izzadt testünk Bagossyra,
Sírjunk együtt a Neotonra, amin perpill nem lehetünk ott, mert bajnokságon vagyunk,
Építsük házunkat a Révai összesre,
Neveljük gyermekeinket a USNK-n,
Öregedjünk meg mindenen, ami brazil és szappanoperásan csöpögős,
S haljunk meg együtt, de az úristen megfizeti!…
Azt kérlek, ne Bagossyra!
Az a helyzet, hogy tényleg nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon,
Szívesen adok meg neked mindent, de varázsszőnyegem nincs, hintóm se,
S az a helyzet, hogy a buditetőt is elég ritkán hajtom le.
DEMETER FERENC
Demeter Ferenc 1999-ben született Csíkszeredában, jelenleg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Jogtudományi karának hallgatója. Lassan egy éve foglalkozik slam poetryvel. A fenti szöveggel nyerte el a bajnoki címet a 2019-es Erdélyi Slam Poetry Bajnokságon.
