"a kabát egyedül sétál tovább"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Benzin
Demeter Zsuzsa
Torz és ideális. Interjú Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel
FELLINGER KÁROLY
Versek
CSENDER LEVENTE
Csender Levente helyszíni egypercesei
MÁRTON EVELIN
Márton Evelin helyszíni egypercesei
Király Farkas
Király Farkas helyszíni egypercesei
Szántai János
Szántai János helyszíni egypercesei
Girgis Shoukry
Versek
Magyari Gábor
Nem fogadott hívás
Robert G. Elekes
Versek
Tar Károly
Világos emlékezet. Groteszk hangjáték
Szakolczay Lajos
A kozmoszba belesimulok. Elekes Emma 1932–2019
Tapodi Zsuzsa
Tisztelet az alapozónak
RITTER GYÖRGY
Cifra filmpalota
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru). Részlet
Zsidó Ferenc
Belga sör, magyar irodalom
Tamás Dénes
Szerelemre hangolva
Papp Attila Zsolt
Halál Bácskában
Jakabffy Tamás
A damaszkuszi út – meg a lüsztrai, az epheszoszi és a római
Láng Orsolya
Az elhallgatott krónikás
 
FELLINGER KÁROLY
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Szemben a várral

 

 

A könyvnapi,

egyórás dedikálási időmet

azzal töltöttem, hogy

vettem három könyvet

az eladó nénitől,

akinek a fia

terjeszti a könyveimet

Magyarországon,

hogy ne

szomorkodjon annyira,

lássa, hogy derék

határon túli vagyok,

aki nemcsak

támogatásért kuncsorog

az anyaországnak,

persze azért

van tartásom,

nem a saját köteteimet

vásároltam meg,

a néni szerint

a fészbukon kellett volna

gatyába ráznom az ismerőseimet,

hogy jöjjenek ki és vásárolják

az agyonlájkolt mese-

és versesköteteimet,

akkor most nem

lennék ennyire egyedül,

aztán végül is megtörtént a csoda,

a júniusi forróságban

egy öreg,

elengánsan öltözött házaspárt

sikerült a néninek

rábeszélnie egyik kötetemre,

megkérdeztem, kinek dedikáljam,

a nagymama azt mondta, a

kilencéves unokájának,

aki külföldön él,

hátha ebből a színes

képekkel teli könyvből

sikerül megtanulnia

a magyar konyhanyelvet.

 

A világ

 

 

végén kéregetők fogadnak,

akár a katasztrófaturistát,

megbámulnak, aranykort ígérnek,

nincsenek üres órák,

beazonosítható a nemlét,

eloszthatatlan a maradék,

oldallépcső visz a tudatomba,

a biztonság öntelt hasadék,

égő tűzoltó a múltam,

kimenekíti magából az eget,

ismeretlen Isten hozza vissza

a lemaradt ékezetet,

mint szárítókötélen 

a puha dunyha, vánkos,

kinn felejtődött az életem,

nem csoda, hogyha elázott.

 

 

Szakadó eső

 

 

Árbócos felhők,

nincsenek maguknál,

nem jön a szemükre

álom.

 

Szedd össze magad,

egy levesesfazékba.

Mozdulatlanul.

Ahonnét jöttem.

 

 

Egyszer

 

 

Sodródik a véletlen,

Istennek hiszi magát,

kit úgy irányítunk,

hogy kiegyezünk magunkkal.

 

Aminek története van,

kiönt az, mint

a megáradt folyó,

önmagát keresi.

 

 

Ismerős

 

 

            Térey János emlékére

 

Az életnek nincs

miről mesélnie,

földarabolva ilyenkor

a fejsze nyele,

elmédnek éle

kicsorbul bele,

hiszen csak most kezdődik,

hogy végül

mégiscsak színre lép

a semmiből sem okuló halál,

az ébresztő megszállott,

ki puszta emlékeidből

rendet rak,

mielőtt belebolondulna

a száműzetésbe,

ahová magaddal cipeled,

mint a vendéglátó

az üres hátizsákot.

 

 

Dedikáció

 

 

A fáradság a test ellenszere,

válasz a pontra,

ami felkerül az i-re,

máskor az s betű alá,

ami újabb és újabb

kérdéseket vet föl,

egyenesen az égig,

hiszen a hit mindent legyőz,

meg aztán mindenki legyőzhető,

gyors eljárásra van szükség,

véradás testből testbe,

sorsomat kétfelé vágó

tudatomtól nehezen szabadul

szórakozott magányom.

 

Keressünk hajótöröttet,

törékenyet, mint az üveg,

amiben történetünk

befejezésre vár.

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében