"a kabát egyedül sétál tovább"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Benzin
Demeter Zsuzsa
Torz és ideális. Interjú Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel
FELLINGER KÁROLY
Versek
CSENDER LEVENTE
Csender Levente helyszíni egypercesei
MÁRTON EVELIN
Márton Evelin helyszíni egypercesei
Király Farkas
Király Farkas helyszíni egypercesei
Szántai János
Szántai János helyszíni egypercesei
Girgis Shoukry
Versek
Magyari Gábor
Nem fogadott hívás
Robert G. Elekes
Versek
Tar Károly
Világos emlékezet. Groteszk hangjáték
Szakolczay Lajos
A kozmoszba belesimulok. Elekes Emma 1932–2019
Tapodi Zsuzsa
Tisztelet az alapozónak
RITTER GYÖRGY
Cifra filmpalota
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru). Részlet
Zsidó Ferenc
Belga sör, magyar irodalom
Tamás Dénes
Szerelemre hangolva
Papp Attila Zsolt
Halál Bácskában
Jakabffy Tamás
A damaszkuszi út – meg a lüsztrai, az epheszoszi és a római
Láng Orsolya
Az elhallgatott krónikás
 
CSENDER LEVENTE
Csender Levente helyszíni egypercesei
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Megmentő

 

Kovács István kérésére

 

 

Közeledett a határidő. Izzadó tenyérrel, kiégve ültem a kocsma teraszán, amikor az én kedves jó barátom, Amancich Trivulzio váratlanul betoppant, és jött egyenesen felém.

 

– Ó, effendim, kiabálta, fizessen egy Ursust, s olyan történetet mesélek, hogy leszakad az ég. Ez kellett nekem. Jó ideje nem láttam már a kalandort, és olyankor mindig történik valami a derék Trivulzióval, amit megírhatok.

 

– Tíz éve jártam itt utoljára. Akkor ismertem meg azt a cédát, akitől a boldogságomat reméltem. Megpróbáltam tisztességes ember lenni, voltam cipész, postás, kőműves, szabó, kidobó és betegszállító a kórházban, ó effendim, volt olyan, hogy éjjel, a diszkóban eltörtem az ipse kezét, és reggel én toltam be a műtőbe. Mindent megpróbáltam, hogy pénzhez jussak, ne szenvedjen hiányt, s a kedvére tegyek annak a szukának, de olyan étvágya volt, hogy egy éjszaka elfogyasztotta Kolozsvárt. Sokat szenvedtem, higgye el, effendim, míg elszántam magam. Egy szál gatyában ugrottam ki az ablakon, elkötöttem egy Wizz­air-gépet, nehogy csak a csontvázam maradjon. Az életemet mentettem. Elkapta még az a cafka a gép kerekét, úgy kellett lerugdossam róla. Ekkor kezdődött az én igazi szenvedésem, ó, effendim. Nem volt a világnak olyan szeglete, ahol meg ne talált volna. Tíz éven át kísértett minden éjszaka, szorongatta a lelkemet a nap összes percében.

 

– Még egy Ursust, s egy deci oroszhegyi háziszőttest, drága jó barátom, ha lehet, mondta Trivulzio, s könnyező üvegszemét kikoppantotta a Bulgakov asztalára.

 

– De mi lett a történet vége, hol a csattanó, a sztori, amit ígért, Trivulzio?

 

– Ó, az belém szorult, azt nem tudom elmesélni… Kezdetben arról álmodoztam, hogy elveszem feleségül, beköltözünk egy blokkba a Grigorescu negyedben, de aztán minden máshogy alakult… Én már csak egy jó sírverset szeretnék, az könnyítene a lelkemen. Maga író, ebben tud nekem segíteni.

 

– Nem arról volt szó, hogy olyan történetet mesél nekem, amitől leszakad az ég?

 

– Hát ez volt, és már sokkal könnyebb!

 

 

Kulcsszavak valának: Cipész, aki szeret repülőt vezetni. Volt postás, kőműves, szabó, báros, kidobólegény. Szeret pókerezni, felfedező, szeret veszélyes helyzetekben menni, keres, de nem találja. Szeret elutazni messzire, megismeri a feleségét tíz éve…

 

 

 

 

Trafóház

 

Kovács Attila kérésére

 

 

Az volt a nagysrác, aki fel tudott mászni a trafóház tetejére. Onnan lehetett észrevétlenül megdobálni Nyuszi nénit és Farkas bácsit, amikor megérkeztek a zöld Daciájukkal délutánonként. Goszicsi is megpróbálta aznap. Ő volt a srácok közt a legkisebb. Lisztérzékeny, sápadt és sovány. A neve is a GOSTAT-i csirke rövidítéséből eredt. Egyedül volt a blokkok közt, nem figyelt rá épp senki. Az ajtó nyílásába benyúlt, felhúzta magát, rálépett a letört kilincs csonkjára, aztán a lakatra, utána elkapta kézzel a felső szellőzőnyílást, oda is felhúzta magát, betérdelt a két tégla közé, a pléhtető peremén átnyúlva átfordult és már fent is volt. Egy halk Tarzan-üvöltést hallatott. Nem látta senki hőstettét, de ő nagyon büszke volt magára. A trafóház zúgott, egy kis zöld drót lógott ki a perem alól. Goszicsi gondolta, hogy megnézi közelebbről.

 

Azóta már lecserélték a trafó lapostejét ferde tetőre.

 

 

Kulcsszavak valának: trafóház

 

 

 

Sétatéri eset

 

Csender Lili Eszter kérésére

 

 

A Szabadság hasábjain hetente többször jelent meg, hogy a Sétatéren fosztogatják a szerelmeseket. Mindig a legváratlanabb helyen a legváratlanabb pillanatban bukkannak fel a rablók, a hatóság tehetetlen. Elhatároztam, hogy elhozom újra a halk és nyugodt csókolózás idejét a Kincses városba. Felvettem a legszebb ruhámat, megborotválkoztam, vásároltam pár üres borítékot, pénzt vettem fel a CEC-automatából, minden borítékba beleraktam egy-egy 100 lejest. Este, mikor a hold feljött, elindultam a Sétatéren, hogy kártalanítsam a kifosztott szerelmeseket. Az első pár, akit megközelítettem a holdfényes éjszakában, ijedten rebbent szét, és hiába tartottam magam elé a fehér borítékot, rendőrért kiáltottak. Hamar kiértek a kommandósok, akik már amúgy is egy közeli utcában dekkoltak a borostyánnal benőtt fák alatt. Letartóztattak, sok pénzt találtak nálam. Egyetlen szavamat se hitték el.

 

 

Kulcsszavak valának: borostyán, holdfény, utca, szerelem, park

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében