"a kabát egyedül sétál tovább"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Benzin
Demeter Zsuzsa
Torz és ideális. Interjú Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel
FELLINGER KÁROLY
Versek
CSENDER LEVENTE
Csender Levente helyszíni egypercesei
MÁRTON EVELIN
Márton Evelin helyszíni egypercesei
Király Farkas
Király Farkas helyszíni egypercesei
Szántai János
Szántai János helyszíni egypercesei
Girgis Shoukry
Versek
Magyari Gábor
Nem fogadott hívás
Robert G. Elekes
Versek
Tar Károly
Világos emlékezet. Groteszk hangjáték
Szakolczay Lajos
A kozmoszba belesimulok. Elekes Emma 1932–2019
Tapodi Zsuzsa
Tisztelet az alapozónak
RITTER GYÖRGY
Cifra filmpalota
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru). Részlet
Zsidó Ferenc
Belga sör, magyar irodalom
Tamás Dénes
Szerelemre hangolva
Papp Attila Zsolt
Halál Bácskában
Jakabffy Tamás
A damaszkuszi út – meg a lüsztrai, az epheszoszi és a római
Láng Orsolya
Az elhallgatott krónikás
 
Tapodi Zsuzsa
Tisztelet az alapozónak
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Berki Tímea a magyar–román kulturális kapcsolatok szakavatott kutatója. 2012-ben jelentetett meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában egy átfogó, a problémakör sokirányúságát érzékeltető kötetet Magyar–román kulturális kapcsolatok a 19. század második felében. Értelmiségtörténeti keret címmel. A könyvben foglalkozik Mihai Eminescu első, az akkori Magyarországon megjelent publikációival és korai magyar recepciójának különböző aspektusaival, valamint az első román fordításkötettel. A szerző nemcsak alaposan dokumentált megállapításokat tesz a könyvében, de új kutatási irányok lehetőségét is felveti. Egy példa: „A 19. századi, ún. hivatalos magyar fordításelméleti gondolkodás, amint korábban láttuk, a világirodalminak nevezett remekművek iránt érdeklődik, fordításukat tematizálja, és kevésbé figyel a többnyelvű magyarországi közeg lehetőségeire. Érdemes lenne megvizsgálni a magyar irodalmat román nyelvre fordítók (hasonló) stratégiáit annak ellenére, hogy a 19. század végéről alig találunk román nyelvű fordításelméleti szöveget. Úgy tűnik, hogy a magyar irodalomban érzékeltetett, a fordítás mibenlétével kapcsolatos teoretikus kérdésfelvetés nem kap akkora hangsúlyt az egykorú román irodalomban. A többnyelvűséget mint identitásbeli sokszínűséget fedezik fel és kamatoztatják a nemzetiségi irodalmak fordítói oly módon, hogy a népismertetés szolgálatába állítják fordításaikat.”1

 

A könyv második részében Kultúrák találkozása: románok a kolozsvári egyetemen (1872–1918) cím alatt Berki Tímea a magyar intézményben tanuló román bölcsészhallgatók önszerveződési lehetőségeit, identitáspreferenciáit elemzi, míg a harmadik tematikai egységben a többnyelvű kolozsvári egyetemi oktatók (Meltzl Hugó, Brassai Sámuel és Moldován Gergely) kultúraközvetítő szerepét kutatja. A kötet mellékletében szerepelnek annak a 42 görögkeleti és 101 görög katolikus, román anyanyelvű egyetemi hallgatónak a levéltárakból összegyűjtött személyi adatai, akik a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészkarán tanultak. Közéjük tartozott például az a Daicoviciu Szilárdként anyakönyvezett fiatalember, akit később a dákoromán nemzeti doktrínát kidolgozó egyetemi tanárként Constantin Daicoviciu néven ismerhettünk meg. Külön érdekesség, hogy – a kimutatás szerint – a 20. század elején megjelennek az első hallgatónők is: Steiu Silvia (1904–1905) vagy Polivka Margit és Rebreanu Kornélia (1916–1919). Berki Tímea figyelemre méltó eredeti eredményeket mutat fel a kapcsolattörténet, az imagológia és identitáskutatás szempontjából egyaránt.

 

From Grigore Moldovan to Moldován Gergely című dolgozatában2 érdekes kérdéseket vet fel egy 19. századi magyarországi román értelmiségi szereplehetőségeiről és identitásalakzatairól. Grigore Moldovan a Kolozsvári Állami Magyar Ferenc József Tudományegyetem tanára, a román–magyar szellemi kapcsolatok odaadó ápolója román anyanyelvű, görög katolikus szülők gyermekeként a kolozsvári piarista atyák támogatásával tanult, és jelentős karriert futott be a századforduló Magyarországán. Egy fürdőidény Borszéken című 1883-as útleírását elemezve a szerző kitér a folklórgyűjtő, fordító állampolgári és etnikai identitásának bemutatására. Különösen érdekes ilyen szempontból a moldvai kirándulás leírása. Berki Tímea elemzi Moldovan fiának karrierjét is, aki már vallásilag és nemzetileg is asszimilálódott római katolikusként, és Moldován István néven élt.

 

Berki Tímea 2017-ben, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában jelentette meg, újabb kutatási tevékenységének eredményeként, A román irodalom magyar bibliográfiája: 1970–1980. Bibliografia maghiară a literaturii române: 1970–1980 című kétnyelvű kötetét. A közel 500 írót felsorakoztató bibliográfia tíz év fordítói termését összegzi, folytatva Domokos Sámuel úttörő munkáját, aki két kötetben gyűjtötte össze a magyar–román irodalmi kapcsolatokat a kezdetektől a szerkesztés jelenéig, tehát 1831-től 1970-ig.3 A kutatási nehézségeket összegző bevezetésben a szerző érzékelteti, hogy a fordítások és a könyvkiadás tágabb, mentalitás-, politika- és kultúrtörténeti összefüggései­re derít fényt. „A Domokos-féle vállalkozás folytatásaként kínált kötetnek több mint negyven év távlatából kell visszapillantania a kulturális kapcsolatok egy szeletére, illetve egy olyan időszakra – az 1970-es évekre –, amely a romániai totalitárius hatalom ’aranykorának’ része, és amely számos ponton máig nem értelmezett hatalmi és kulturális gyakorlatokról árulkodik.” (9.) A vizsgált korszak interetnikus kapcsolatainak változásairól is szól az alapos bevezető tanulmány. A külső kontextus itt megidézett vonatkozásainak bemutatása eligazíthatja, segítheti a korszakban még nem élt, későbbi kutatót. Az 1977-es földrengés hatásairól ezt írja: „40 éve történt a bukaresti márciusi földrengés, amelynek áldozatai között fiatal írókat, költőket, családtagokat, hozzátartozókat is találunk. A tragédia nem kerülte el a kortársak figyelmét sem, megemlékezések, nekrológok láttak napvilágot, és az események az egyes, immár lezárult életművekre terelték a figyelmet, amely irodalmi szempontból is mérhető.” (22.)

 

Az irodalmi kánonok nem maguktól alakulnak: az intézményekkel, orgánumokkal, befolyással bíró kanonizátorok alakítják őket. Arról is döntenek a hatalomnak ezek a birtokosai, hogy az idegenek mit érzékeljenek az adott kultúrából, tehát mely műveket kell lefordítani, és melyek azok, amelyeknek viszont meg kell akadályozni a terjedését, úgy is, hogy – amennyiben valahogy átmentek a nemzeti cenzúra szűrőjén – ne juthassanak a nemzetközi irodalmi vérkeringésbe. Fokozottan igaz ez a tény a diktatúra viszonyai között. „Üdvözlöm tehát a szerző azon szándékát, hogy betöltse az űrt, és folytassa az egykoron Domokos Sámuel által szerkesztett, félbemaradt kiadványsorozatot – és ezzel a szándékkal tulajdonképpen folytonosságot kölcsönözzön a(z irodalom-, kultúra-, politika-) történetnek és velejáróinak: fordítások és kétnyelvűség, meg nem értések és hallgatások, haszonleső gesztusok és magas szintű etikai vállalások, implicit barátságok és megmagyarázandó gyűlölségek stb., stb.” (5.) – írja a Berki Tímea kutatását irányító, Berki könyvéhez előszót író román irodalomtörténész, Ioana Bican. Az adatokat vizsgálgatva elgondolkodhatunk azon, hogy miért is fordítottak olyan sokat ebben az időszakban Mihai Beniuctól, a kortársai által csak a „Dumnezeu” ragadványnévvel emlegetett Dumitru Popescutól vagy a magyargyűlöletét egyre kevésbé leplező Dumitru Radu Popescutól. Azon a kérdésen is elrágódhatunk, hogy napjainkban miért nem jönnek létre olyan, a korszakban nagyon jelentős pozitív szerepet játszó kiadványok, mint Dávid Gyula Találkozások, Engel Károly Két irodalom mezsgyéjén vagy Beke György Tolmács nélkül című kötete.4 A politikai eszmetörténet és a kulturális földrajz művelői számára is tanulságos lehet ez az adattár, vallja Ioana Bican, az előszó szerzője. „(…) a könyv sorai között jövőbeni irodalomtörténeti, komparatisztikai vagy fordítástudományi tanulmányok sejlenek fel.” (5.)

 

Berki Tímea a korszak jelenségeinek tanulmányozásakor nem idegenkedik az értékítélettől, ám az árnyalt, körültekintő vizsgálat fontosságát bevezető tanulmányában mindvégig hangsúlyozza: „A szépirodalmi alkotások társaságában mintegy kötelező jelleggel kerülnek át a magyar irodalomba is azok a kényszerből vagy önként vállaltan írt szövegek, amelyek akár önálló korpuszként is működhetnének, leválasztva a bibliográfiától. Nevesíthetünk is olyan szerzőt, aki kizárólag hazafias költeményeivel van jelen, és nem véletlen, hogy hol, például Elena Dragoș a Napsugár c. gyermeklapban. Az érem másik oldalán Mircea Sântimbreanu vagy Octav Pancu-Iași említhető, akiknek gyermekirodalmi írásai a kibocsátó és befogadó irodalom perspektívájában is értékesek. Fontosnak tartottam az egyes szerzőknél megtartani a hazát, pártot, köztársaságot, történelmi évfordulót, szavazást vagy a vezért ünneplő szövege(ke)t, mert része(i) annak a többszintű, kompromisszumokkal árnyalt kommunikációnak, amely a kor sajátja volt, és az évtizedek távlatából problematikusnak tűnik.” (21.)

 

Valljuk be: trendi kutatásnak az számít, ha valamelyik nagy, nemzetközi projekt egy részszeletét megkaparinthatja a hazai filológus, és nemzetközi fórumokon hirdetheti eredményeit, mondjuk a globális populáris műfajok, mint a krimi, a fantasy, a horror, az akciófilm vagy a képregény stb. tanulmányozása nyomán. Nagy alázat és nagy-nagy munkabírás kell a hálátlannak tűnő alapkutatásokhoz, főképp, ha azok valóságunk még oly fontos, ám mégiscsak partikuláris aspektusaira vonatkoznak. Sok-sok órán át tartó adatgyűjtés és feldolgozás. Az eredmény nem egy új elmélet, még csak nem is egy világhírű külföldi teoretikus gondolatainak visszaidézése, recepciója. Alapkutatások híján viszont minden új elmélet a levegőben fog lógni, nélkülük kicsúszik a lábunk alól a talaj. Minden tiszteletet megérdemel az a kutató, aki az alapozás hosszadalmas és hálátlan munkáját vállalja. Berki Tímea kötete megkerülhetetlen forrásmunka mindazok számára, akik a román–magyar szellemi kapcsolatok kérdésköre iránt érdeklődnek, segítője mind a magyar, mind pedig a román kontextuális irodalomtörténet, a kanonizációs folyamatok, mind a fordítástudomány történeti vonatkozásainak kutatásában. Az összehasonlító irodalomtudomány éppen úgy hasznosíthatja, akárcsak a kultúra-, sőt a politikatudomány. Reméljük, a kutató talál módot arra, hogy – akár segítőtársak bevonásával – egy újabb kiadványban, immár a jelenig követve a folyamatokat, tegye közzé a román irodalom magyar recepciójának dokumentumait! A rendszerváltás környéke, biztos vagyok benne, nagyon tanulságos adatokkal szolgálna. A kötetet lapozva nem lehet egyet nem érteni Ioana Bican előszóbeli megállapításával: „A bibliográfiák, kronológiák, szótárak, enciklopédiák a kultúrák érettségének és szabadságának fokmérői.” (5.)

 

 

Berki Tímea: A román irodalom magyar bibliográfiája: 1970–1980. Bibliografia maghiară a literaturii române: 1970–1980. Erdélyi Múzeum-­Egyesület, Kolozsvár, 2017.

 

 

Jegyzetek

1 Berki Tímea: Magyar–román kulturális kapcsolatok a 19. század második felében. Értelmiségtörténeti keret. Kolozsvár, EME, 2012, 100.

2 Berki Tímea: From Grigore Moldovan to Moldován Gergely, Acta Universitatis Sapientiae, Philologica, 2011/1, 156–166.

3 Domokos Sámuel: A román irodalom magyar bibliográfiája: 1831–1960 (1961–1965). Bibliografia maghiară a literaturii române 1831–1960 (1961–1965). Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1966, illetve Domokos Sámuel: A román irodalom magyar bibliográfiája: 1961–1970. Bibliografia maghiară a literaturii române 1961–1970, Kriterion, Bukarest, 1978.

4 Dávid Gyula: Találkozások. Tanulmányok a román–magyar irodalmi kapcsolatok múltjából. Kriterion, Bukarest, 1976; Beke György: Tolmács nélkül: interjú 56 íróval a magyar–román irodalmi kapcsolatokról. Kriterion, Bukarest, 1972; Engel Károly: Két irodalom mezsgyéjén. Tanulmányok a román–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből. Kriterion, Bukarest, 1984.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében