"a kabát egyedül sétál tovább"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Benzin
Demeter Zsuzsa
Torz és ideális. Interjú Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel
FELLINGER KÁROLY
Versek
CSENDER LEVENTE
Csender Levente helyszíni egypercesei
MÁRTON EVELIN
Márton Evelin helyszíni egypercesei
Király Farkas
Király Farkas helyszíni egypercesei
Szántai János
Szántai János helyszíni egypercesei
Girgis Shoukry
Versek
Magyari Gábor
Nem fogadott hívás
Robert G. Elekes
Versek
Tar Károly
Világos emlékezet. Groteszk hangjáték
Szakolczay Lajos
A kozmoszba belesimulok. Elekes Emma 1932–2019
Tapodi Zsuzsa
Tisztelet az alapozónak
RITTER GYÖRGY
Cifra filmpalota
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru). Részlet
Zsidó Ferenc
Belga sör, magyar irodalom
Tamás Dénes
Szerelemre hangolva
Papp Attila Zsolt
Halál Bácskában
Jakabffy Tamás
A damaszkuszi út – meg a lüsztrai, az epheszoszi és a római
Láng Orsolya
Az elhallgatott krónikás
 
Jakabffy Tamás
A damaszkuszi út – meg a lüsztrai, az epheszoszi és a római
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

„Stoptáblát a damaszkuszi útra!” – kiáltott fel a szépemlékű Bajor Andor, amikor – úgy 1990 őszén – már-már gyomorforgatóvá kezdett válni azoknak a gyökeres-buzgó egyházhűeknek a rajzása, akik korábban az áramvonalas vagy a lépten-nyomon bizonyítani vágyó megélhetési párttagok soraiból derültek ki hirtelen. A damaszkuszi út persze örök, és nyilván korántsem csak a Bajor Andor-féle indulatra szolgál rá, hanem gyakorta az őszinte csodálatra is: a radikális változás, a belátás, az elkötelezett megtérés szimbólumaként ma is azt jelenti, ami volt, az őskeresztényeket elszántan üldöző Saul metamorfózisának díszleteként a „pogányokat” és zsidókat egyaránt Krisztus-félékké, khrisztianoivá vonzó apostol szellemi attribútuma.

 

Hogy Felix Mendelssohn-Bartholdy, a zsidó vallásról protestáns (evangélikus) hitre konvertált zeneszerző Paulus-oratóriuma milyen sugallatokat ébreszt a mai zenehallgatóban, az vélhetőleg kevésbé a magánindítékok vagy személyes-egzisztenciális megrendülések körében keresendő. Tudjuk, Mendelssohn 1829-ben, húszévesen vezényelte ­Bach Máté-passióját, ami a mű születése után mintegy évszázadig tartó „futó” feledést megtörve a zseniális oratórium újrafelfedezésével ért fel. Bachon túl persze Händel is „megtette a magáét” Mendelssohn zenei elmélyülésében, de Bach érintését semmi és senki nem haladhatta meg. Bachnak – az evangélikusok házimuzsikusának – az életművétől elválaszthatatlan a wittenbergi-augsburgi reformátor, Luther szellemisége, és hatása alól ekként Mendelssohn sem nagyon vonhatta ki magát. Két évvel később, 1831-ben a frankfurti Cecília-Egylet megbízást adott Mendelssohnnak egy Szent Pálról komponálandó oratóriumra. Az ifjú szerző barátjától, Julius Schubringtól kért szöveget a nagyszabású műhöz, olyan összeállítást, amely biblikus alapokon áll ugyan, de „az Énekeskönyvből is merít […] teljesen a bachi passió módjára” – írta egy levélben 1832 végén. A teljes szöveganyag azonban csak 1834-ben állt össze – Mendelssohn ekkor kezdett igazán komponálni, nem is készült el az előirányzott határidőig. Csak hetekkel később, pünkösd táján, a túlnyomólag katolikus Düsseldorf Alsó-Rajnai Zenei Fesztiváljának programjába iktathatták be az ősbemutatót.

 

Az oratórium persze nem csupán a pálfordulás történetét, hanem Pál (és Barnabás) missziós útjait, lelki-szellemi-teológiai „kalandjait” is zenei épületté formálja. Annyira pontosan koncipiált, szerzője zsenge kora dacára is annyira mély és érett mű, hogy – legalábbis esztétikai szempontból – a 19. század igen gazdag oratórium-irodalmának referenciapontjaként tartják számon. Bach passióinak drámaisága és a händeli oratórium emelkedettsége egyaránt fellelhető a Paulusban. („Voltak benne sikerültebb részek, s voltak kifejezetten rosszak is. Remélem, hogy a második oratóriumom jobban sikerül majd” – mondta szerényen a komponista az ősbemutató után, s bár a jóval később kelt Éliás ugyancsak remek kompozíció, a Paulust nem szárnyalja túl, a kétségtelenül nagyszabású Krisztus pedig sajnos torzóban maradt.)

 

Paulus jelenetezése, a gondosan kimunkált szövegkompiláció csakúgy, mint a zenei építkezés, a feszültségkeltés, a dramatizálás a keresztényüldözőből apostollá lett Pál élet­ívét kiválóan árnyalja. Csodálatosan átélt helyzetek/helyszínek színezik az ízig-vérig romantikus oratóriumot: István protomártír megkövezése, a philippi börtön, a caesareai bíróság…, mint ahogy szembetűnő az oratórium második részének prédikációs jellege is az első rész elbeszélő sajátosságához képest. A zárókórus kitágítja, univerzalizálja az ókort és Pál életének konkrét tereit: az igazság megismerését – és magát a megtérést – minden ember közös esélyének és feladatának tételezi.

 

Kolozsváron augusztus 20-án hallhattuk – a Magyar Napok rendezvényeinek sorába iktatva – a Paulust. A Határon Túli Zenészek Szimfonikus Zenekara élén – válogatott szólistákkal és világszínvonalú énekkarával, a Purcell Kórussal – Vashegyi György kínálta a kolozsváriaknak az „ősteológust” magasztaló zenei emlékművet. Együtteseivel a budapesti zeneakadémiai tanár Vashegyi több régizenei mű magyarországi ősbemutatóját valósította meg, így többek között Rameau-, Lully-, Leclair-, Händel-, Johann Christoph Bach-, Michael Haydn-, Mendelssohn- és Gluck-művekét. És fontos szereplői a Művészetek Palotájában évente rendezett régizene-fesztiválnak.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében