"nincs olyan táj, ország, amelyet sosem ront el az ember"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 2. (448.) SZÁM — JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
At­lan­ti­sza­ink
Király László
A Vass utca
Egyed Emese
A kí­ván­csi­ság áldásairól
Marta Petreu
Fenntartások nélkül
Adrian Popescu
A ki­in­du­ló­pont egy an­to­ló­gia
Szőcs István
MERENGŐ
V/ES­PE­RES AZ OPE­RÁ­BAN
Lászlóffy Csaba
A waterlooi ganajtúró bogár
Budapesti (XI. kerületi) óda
Bogdán László
Költő a vér­pa­don
Ma­gyar ada­lék Borges Az al­jas­ság vi­lág­tör­té­ne­te cí­mű mű­vé­be
Dimitrie Stelaru
Kutyák
A fehér angyal
Ők hárman
Pontus Euxinus
Caraomer
Áltatás
Odin
A kocsma
Karácsonyi Zsolt
D. S. DNS
Józsa T. István
Chap­lin, a szegénylegény
Nextepp Béla
Az azonistúlon in­nen
Papp Attila Zsolt
Burus Botond megleli az Istent
Marácz László
Bolyai János és a magyar mint tökéletes nyelv
Szakolczay Lajos
Kós Kár­oly-épü­le­tek
Ha­ris Lász­ló fo­tói a bu­da­pes­ti Kolta Ga­lé­ri­á­ban
KÓ­DEX –
Társadalom(élet) és gaz­da­ság
Terényi Ede
ZE­NE – KÖLTŐI VILÁG 17.
Öröm­re han­go­lat­la­nul?
Februári évfordulók
 
Lászlóffy Csaba
A waterlooi ganajtúró bogár
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 2. (448.) SZÁM — JANUÁR 25.

                            Péterfy Gizella festményei alá

A ganajtúró bogarat figyelem: súlyának ötven-
szeresét görgeti maga előtt; képeid is valahogy
ezt sugallják – szabadságot megkísértő (meg-
kérdőjelező) kompozíciók. A gyűrt lepedők, a
legyűrhetetlen gyengeség: a bűnbeesés. Az Élet-
fa reneszánsz-ága, a kelmékből és kosztümökből
kihámozott természet; a romantika nyergében hősi
jelenések. Tanúk nélkül csak pókhálós, poros idill.

A magasban szerpentinek lebegnek a szélben;
alpesi táj, vagy földszínű gyötrelmek színterei.
Fölemelsz egy-egy követ, s alatta vöröshangyák
nyüzsögnek, vagy skarabeuszok meg éjszakai
bagolypillék lapulnak (talán épp olyanok, mint
Nabokov képzeletében). Anyád áprilisi álmai;
kocsonyás, kék koponyarelikviák – a Kanté, a
Pilinszkyé; s mint valami színes felhőkavargás
minden (a Bach-reminiszcencia már nem rikító,
inkább sötét, a holnapi valóság árnyékát előre-
vetítő). Bátyám ugyanazokba a színekbe mártotta
ecsetjét, amelyikkel kifestette volt unatkozó ólom-
katonáit: a waterlooi győzteseket és veszteseket.

Dilettánsok tülekednek a festékbűzben. A szülők
halála után csalános álmok, fantáziátlan magány.
A szétszaggatott gyermeki illúziók, mint lila vak-
ütések átütnek a repkény halott gobelinjén. Már
csak az ártatlanul felmetszett test őrzi Isten láng-
vörösét. Kátrányos tudatban a vigasztalan csalást
szolgáló, sokszorosított csecsebecsék. Honnan ez a
bizalmas viszony a menthetetlennek hazudott világ-
mindenséggel, amilyent csak halandó létünk kohol?

2005. július 10.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében