"a kabát egyedül sétál tovább"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Benzin
Demeter Zsuzsa
Torz és ideális. Interjú Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel
FELLINGER KÁROLY
Versek
CSENDER LEVENTE
Csender Levente helyszíni egypercesei
MÁRTON EVELIN
Márton Evelin helyszíni egypercesei
Király Farkas
Király Farkas helyszíni egypercesei
Szántai János
Szántai János helyszíni egypercesei
Girgis Shoukry
Versek
Magyari Gábor
Nem fogadott hívás
Robert G. Elekes
Versek
Tar Károly
Világos emlékezet. Groteszk hangjáték
Szakolczay Lajos
A kozmoszba belesimulok. Elekes Emma 1932–2019
Tapodi Zsuzsa
Tisztelet az alapozónak
RITTER GYÖRGY
Cifra filmpalota
Francois Bréda
Színház és létezés (Fiinţă şi teatru). Részlet
Zsidó Ferenc
Belga sör, magyar irodalom
Tamás Dénes
Szerelemre hangolva
Papp Attila Zsolt
Halál Bácskában
Jakabffy Tamás
A damaszkuszi út – meg a lüsztrai, az epheszoszi és a római
Láng Orsolya
Az elhallgatott krónikás
 
Láng Orsolya
Az elhallgatott krónikás
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 18. (776.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Gy. Szabó Béla az erdélyi grafika doyenje, mint „gyészabó”, a természeti képeket ábrázoló fametszetek szinonimája. Leghíresebb mappája talán az ’50-es években készült Hónapok, amely embernemlakta tájakat ábrázol. A Quadro Galériában nyílt kiállítás válogatása és a katalógusban idézett interjúrészletek rávilágítanak arra, hogy ez az irányválasztás egy nem is annyira szakmai, mint inkább társadalmi-politikai kudarcélményből fakad. Egy önérzetében megsebzett ifjú döntése. Azt nem tudhatjuk, hogy Gy. Szabó folytatta volna-e az itt látható gyűjtésben körvonalazódó irányt, az emberközpontúságot mennyire tudta volna megőrizni az empátia síkján a szocreál szellemben megrendelt kompozíciók, a fetisizált munkásfizikum divatja, és a proletkult-ideológia által leigázott társadalmi osztály időszakában. A csömör elől sokan menekültek önkéntes száműzetésbe, nonfigurativitásba, természetábrázolásba. Ezt megtette Gy. Szabó is – megelőzve ezzel az ’50-es évek fullasztó légkörét – egy kritika hatására, amely a szegényekről készült sorozatát nemcsak hogy művészileg fejletlennek tartotta, de (ami Gy. Szabónak a szakmai elmarasztalásnál is jobban fájt) kétségbe vonta baloldali érzelmű megalapozottságát, romantikusnak és szépelgőnek titulálva a Liber Miserorum grafikáit.

 

A kolozsvári Quadro Galériában látható munkák 1931 és 1935 között készültek, abban az időszakban, amikor a gépészmérnöknek tanult, rajztapasztalattal nem rendelkező fiatalember előbb gyári munkás, majd munkanélküli volt. A szurokba, koromba, külvárosi éjbe karcolt jelenetek, jelentések, a közeg belülről való megfigyelései kiszabadítják Gy. Szabó Bélát a tájképfestő előkelően pozicionált kalodájából, impresszionista pasztelljeinek finom színei fellazítják és árnyalják a grafikusról alkotott képet. Vécsei Hunor kurátor a Liber Miserorum, vagyis a Szegények Könyvének fejezetei szerint válogatta és csoportosította jelen kiállítás anyagát. Vagyis tiszteletben tartotta a rendezőelvet, és ezekben a nagyobb fejezetekben helyezte el az önálló grafikákat is, a gazdasági válság korszakának idővonalában mintegy fókuszpontként megjelölve őket. Egy-egy rajz több verzióján követhetjük nyomon a motívumgyűjtő rajzolót. A képek szereplői a társadalom peremén élők, a különböző okokból kitaszítottak: részegek, guberálók, koldusok, prostituáltak, zsidók, szegények, cigányok, halottak. Magányos csoportok. Többnyire várakozók. Pillanatra, alkalomra, munkára, esélyre, lehetőségre, megváltásra várnak. És miközben várakoznak, éheznek, gyászolnak, örülnek, dolgoznak és meghalnak.

 

A fiatal Korvin Sándor, aki annak idején az elmarasztaló kritikát írta a Korunkba, az új tárgyiasság esztétikájában hitt. Gy. Szabó beállításaiban ott a hiányolt eszköztelenség – mivel mind a téma, mind az alkotói körülmények ezt határozzák meg. Beágyazottságából és megfigyelői pozíciójából kifolyólag egyidejűleg tudja képbe tömöríteni az életképet és az allegóriát. Elegyíteni az érdeklődéssel puhatolózó vázlatosságot és a határozott alkotói állásfoglalást. Ma már tudjuk, hogy nincs objektív dokumentáció. Még a kamera is állást foglal, amikor kiragad egy nézőpontot. Ilyen esetekben a közvetítő személye a fontos, a személyes érintettség motivációi. Amikor a gazda bekeríti házát, kikerít egy részt a valóságból. Brassai éjszakai Párizs-fotóit vagy Van Gogh holland krumplievőit is abban, és csakis abban a megvilágításban fogadjuk el (sőt, megkockáztatom: szeretjük), amelyben látjuk őket. A megvilágítás hozzájuk tartozik, ez a létközegük. Így lesznek önarckép és kordokumentum Gy. Szabó szegényei is.

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében