Vidáman dalol
He Sings Happy Songs
Hajnali háromkor,
vacogtató hidegben,
nem érzed a lábad.
Azt kérdi fejedben a hang:
baszki, hol a lábam?
Bér befagy, láb lefagy, szív beforr.
Továbbá József és Mária.
Aranyom, ez a kapu foglalt,
mikor jön a baba?
A tetováló mellett, oldalt,
ha mákotok van, Máriával
ketten befértek, mielőtt
spriccel az öntöző.
Spriccel az öntöző,
a hálózsák elázik.
Melyik lüke mondta,
hogy a hajléktalanság elmeállapot?
Költőnek képzelte magát,
jó lüke költő.
A bér nagyon magas –
az a kapu ott jó, vigyázzatok az öntözővel,
erről beszélek.
Éjszaka többször beindítják.
Megússzátok, ha nem alusztok el,
de Dante kapujában sosem alszunk,
a lábunkat keressük
a vizes hálózsákban.
Vetett ágy, szia –
ha nem raboltál, hogy a bérre fussa.
Gingalló emeli a bért,
mert teheti s meg is teszi,
s megint elölről.
Gingalló vidáman dalol.
Az ima ereje
The Power of Prayer
Tetszett,
ahogy anyám
féloldalt leszökött
biciklijéről, mentében,
lágyan, mint egy
madár.
Lestük, mikor bukkan fel
szentmise után.
Azt játszottuk,
ki látja meg a kendőjét előbb.
Majdnem mindig győztem.
Amikor a kicsi
paraffinolajat ivott,
nem tudtuk, mit tegyünk.
A tornácon topogtunk,
lestük, vártuk,
a kendőt fent a dombon.
Látta: valami gond van,
a biciklit ledobta
és rohant.
A beteg gyereket
kerítésekhez nyomta,
Burke néni kanál lekvárt adott neki,
a gyerek megmaradt.
A legrosszabbtól tartva
bemasíroztunk,
tudta anyánk,
mi itt a gond.
’Ebben a házban
nem imádkoznak eleget!’
Amíg a paraffinolaj baba
ágyában hánykolódott,
imát imára mondtunk.
Lement a Hiszekegy,
a Boldogokakik,
fölmerült a fekete böjt,
elhangzott a Confiteor,
ahogyan még sosem,
Maria Gorettit hívtuk
és Mártát,
és tetőfokon, a Magnificat.
Utána jött sok személyes dolog.
Tetszett,
ahogy anyám
féloldalt leszökött
biciklijéről, mentében,
lágyan, mint egy
madár.
Lekvárfőző, kedves szomszédokért,
pápai szándékért,
az Úr akaratáért,
a szentek hogyishívjákjáért,
bűnök bocsánatáért,
Oroszország megtéréséért,
Noel Browne doktorért,
a kongói fiúkért,
Biafra polgáraiért,
Andy bácsi bélbajáért,
benőtt lábkörmökért,
és mindenek fölött
a boldog halál kegyelméért.
A tökéletes pilla
The Perfect Lash
Arra kérte a fényképészt,
hogy anyja fényképét pofozza ki.
Nem lászik a szeme,
szeretném anyám szemét látni,
túl sokat kérek?
Van más fényképe róla,
amin a szeme látszik? – kérdezte a férfi.
Sajnos nincs, ez az egyetlen fényképem róla.
Néhány nap múlva
visszament a képért.
Először rendben volt.
De aztán rájött,
hogy az ott nem anyja szeme.
Anyjának, tudta mindenki,
hatalmas szíve,
és zöld hályogja és árpája volt,
ilyen szempillája sose.
Ez itt a Sophia Loren szeme.
Öregszünk
Getting Older
Mijasban
kicsit kapaszkodunk,
kicsit kifáradunk,
kicsit tovább kapaszkodunk,
kicsit nagyon elfáradunk,
visszafordulunk.
Két kávé,
és nekem
merítés
bikavérből.
A buszon
mindenki
a dombon álló
régi templomról beszél.
Amit mi láttunk:
lármázó kutyák,
egy-két narancsfa
és egy szamárderbi.
Morsus
A reggelen, amikor
apám meghalt
a hűtő üresében
hallani lehetett
a morzsahullást.
LÁSZLÓ NOÉMI fordításai
Rita Ann Higgins (1955, Írország) költő, drámaíró, szerkesztő. Tíz verseskötet és egy memoár szerzője. 14 éves korában otthagyta az iskolát. Felnőtt korban ír nyelvből és társadalmi nemek kutatásából diplomázott a Galwayi Ír Nemzeti Egyetemen. Több díj kitüntetettje. Írországban és az Egyesült Királyságban börtönszemináriumokon szerepelt, a pozitív mentális egészség népszerűsítésében végzett önkéntes munkát. Tagja az Aosdána elnevezésű Ír Művészeti Tanácsnak.
