"a fönnségest kutattam, mint a látnok"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 19. (777.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Ebédlőasztal a túlvilágon
Karácsonyi Zsolt
„azóta sem hagy minket nyugodni”. Interjú Vermesser Leventével
Vermesser Levente
Valóságszeletek
Rita Ann Higgins
Versek
Codău Annamária
Az elhallgató megszólaltatása
Lajtos Nóra
Versek
ZALÁN TIBOR
Papírváros-szilánkok. Részlet egy lassúdad regényből
Mile Lajos
Óperencia
Borsodi L. László
Versek
Gál Hunor
a higanyon túl
Horváth Eve
Versek
Ovio Olaru
Versek
Dénes Anita
Elveszített
Ramunė Brundzaitė
Versek
Ferdinandy György
Novellák
Egyed Emese
Búcsú egy felfedezőtől. Hantz Lám Irén (1937–2019)
Lakatos Artur
A fantasyvilág mítoszai (5.): Richard A. Knaak és a sárkányvilág
Ferenczi Szilárd
A bűn fekete ajkairól fütty süvít
Bartha Réka
Márpedig én ellenállok! Á, mégsem…
Kovács Újszászy Péter
Csak az idegenség
Lakatos-Fleisz Katalin
Egy teljes írói pályakép
A paródia határai
Jakabffy Tamás
A gályarabság éveinek termése
Nemes Z. Márió
A művész agyának ­szemfogakra van szüksége
 
Gál Hunor
a higanyon túl
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 19. (777.) SZÁM – OKTÓBER 10.

C1 atlas

 

itt már nincs szükség rád, görnyedt

falaidban összeroskadtak a téglák,

mint puha kenyér egy meleg testben,

mi szétmállik a fenntartott sósavtól.

 

nincs maradásod, kidobott

magából a természet, hisz eddig

csak megfigyelő voltál egy újabb

rendszerben, ami nélküled épült,

csendre és csontszilánk félelemre,

az eget furcsa színekbe zárva

kétrét szorongó csecsemők felett.

rágd ki magad az anyaméhből,

hol bogarak és albatroszok petéznek

beléd, hogy része lehess a szervernek,

hol kilóra mérnek szűk szavakkal,

mint a vágóhídon rekedt lelkeket

reggeltől estig.

 

 

C2

 

hajtsd le fejed a vizek alá,

a tengerek alá. képződjék

benned új só, míg kiserken

a vér és elkopik a fogzománc.

 

minden önzőség az asztalra került,

és a tölgyfabútor már nem bír el

ennyi súlyt. ülünk egymással szemben

– ahogy az meg van írva –

magadat látod a másik térfélen,

mert a többit nem engedi a büszke

fehérnemű. kontrasztos helyzet,

pedig hányszor elképzelted a pólyás

csecsemőt, amit valamelyik mániád

álomba ringat majd neked.

 

gyógyulásra van ítélve az idő,

s ha nincsenek friss sebek, magadba

hasítasz, mert különben nem tudod,

mit keresel a hétköznapokban.

a teret, ami megment, ahová

elbújhatsz, ahonnan kitörhetsz,

nem érted te sem.

 

az udvar közepén

virágzol, gyökereid a térkövek között

ereszkednek a táptalajig, s mint a

fűzfa, melyen halottak lógnak,

minden életet elveszel a környékről,

megnézed, mennyit bír a törzsed,

hisz te is csak a kíváncsiságból fakadsz.

 

 

Gál Hunor 1995-ben született Gyergyószentmiklóson. Az irodalom mellett zenével és festészettel is foglalkozik. Jelenleg Kolozsváron él.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében