"a fönnségest kutattam, mint a látnok"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 19. (777.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Ebédlőasztal a túlvilágon
Karácsonyi Zsolt
„azóta sem hagy minket nyugodni”. Interjú Vermesser Leventével
Vermesser Levente
Valóságszeletek
Rita Ann Higgins
Versek
Codău Annamária
Az elhallgató megszólaltatása
Lajtos Nóra
Versek
ZALÁN TIBOR
Papírváros-szilánkok. Részlet egy lassúdad regényből
Mile Lajos
Óperencia
Borsodi L. László
Versek
Gál Hunor
a higanyon túl
Horváth Eve
Versek
Ovio Olaru
Versek
Dénes Anita
Elveszített
Ramunė Brundzaitė
Versek
Ferdinandy György
Novellák
Egyed Emese
Búcsú egy felfedezőtől. Hantz Lám Irén (1937–2019)
Lakatos Artur
A fantasyvilág mítoszai (5.): Richard A. Knaak és a sárkányvilág
Ferenczi Szilárd
A bűn fekete ajkairól fütty süvít
Bartha Réka
Márpedig én ellenállok! Á, mégsem…
Kovács Újszászy Péter
Csak az idegenség
Lakatos-Fleisz Katalin
Egy teljes írói pályakép
A paródia határai
Jakabffy Tamás
A gályarabság éveinek termése
Nemes Z. Márió
A művész agyának ­szemfogakra van szüksége
 
Horváth Eve
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 19. (777.) SZÁM – OKTÓBER 10.

olim lacus colueram

 

 

egy fűtetlen szoba, itt húzom meg magam,

különös tartomány, féreglyuk.

beburkolózom a felejtésbe, méltatlan

körülmény a múlt. a redőny ridegen csattog,

a hűtő frigiden zúg. hát így kell megérkezni

a saját valóságba. szeretettelen űrlény,

mondhatnám magamra, de még azt se.

elhasználódni, mint a legjobb szándékú

kés. vagy elfogyni, jószívű sült csirke.

csontjaimon ügetek, agyam tart életben,

mintha gépen lennék. mesterségem

a sorsom. az eutanázia elmarad.

 

 

rutin

 

 

csak az van, hogy nincs semmi,

és a semmiben is elakadnak, fájnak

a levegővételek, szemem besüpped,

mint a talaj, a vonatok nem

közlekednek, síri csend, a megállók

depressziósak, akár a kopár csontok,

hangyasavval locsolnak, verbális

abúzusok, cserbenhagyás, letakarni

hiába, a szeretet zavaró mizéria, könnyen

citálható, ferdítenek az órák, díszkapocs

pattan, homlokegyenest falnak –

felmondom a bemagolt reményt.

 

 

minden rendben

 

 

habfürdő az égen, így kezdődik a reggel.

a tetőcserepek mintha katonák.

aztán kiteszem a pontot. szúr

a szemem, világító földgömb

német helynevekkel, bolhapiacról.

laza összefüggés. egy érdekes színt

keresek nyárra. bahamabézs, jó lesz.

ültetek vérborbolyát, ne láss át.

karomat széttárom, ez a semmi.

fekvőtámasz, az ujjak előre nézzenek,

nem szabad félni, baja és budapest

közt felszállok egy buszra.

 

 

készletkisöprés

 

 

egy tisztás: már látom, hogy hol nem

leszek, libabőrös fantáziák, hol hagynak

el, melyik pontból indul a vonal, hova

érkezik be a szerelvény, mit recseg a hangos-

bemondó, és mit hallgat el a távozó vagon.

mindannyian mérlegre állunk, mielőtt

a szalagról belecsusszanunk a zacskóba,

ki fizeti aztán a bűnöket, a végösszegre

nincs fedezet, kártya elutasítva, alszik

az éjjeliőr, tömegsírba dobott egyén,

hajnali plakátragasztó, buboréktalanít.

 

 

Horváth Eve 1984-ben született Nagykanizsán. Jelenleg Dunavecsén él. Megjelent kötete: Konzol (Mersz Könyvek, 2019.)

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében