"a fönnségest kutattam, mint a látnok"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 19. (777.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Ebédlőasztal a túlvilágon
Karácsonyi Zsolt
„azóta sem hagy minket nyugodni”. Interjú Vermesser Leventével
Vermesser Levente
Valóságszeletek
Rita Ann Higgins
Versek
Codău Annamária
Az elhallgató megszólaltatása
Lajtos Nóra
Versek
ZALÁN TIBOR
Papírváros-szilánkok. Részlet egy lassúdad regényből
Mile Lajos
Óperencia
Borsodi L. László
Versek
Gál Hunor
a higanyon túl
Horváth Eve
Versek
Ovio Olaru
Versek
Dénes Anita
Elveszített
Ramunė Brundzaitė
Versek
Ferdinandy György
Novellák
Egyed Emese
Búcsú egy felfedezőtől. Hantz Lám Irén (1937–2019)
Lakatos Artur
A fantasyvilág mítoszai (5.): Richard A. Knaak és a sárkányvilág
Ferenczi Szilárd
A bűn fekete ajkairól fütty süvít
Bartha Réka
Márpedig én ellenállok! Á, mégsem…
Kovács Újszászy Péter
Csak az idegenség
Lakatos-Fleisz Katalin
Egy teljes írói pályakép
A paródia határai
Jakabffy Tamás
A gályarabság éveinek termése
Nemes Z. Márió
A művész agyának ­szemfogakra van szüksége
 
Ramunė Brundzaitė
Versek
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 19. (777.) SZÁM – OKTÓBER 10.

Bújócska

Slėpynės

 

 

Elbújni benne túl kicsi a város

az ember végül mégis összefut

azzal, akit nagyon szeretne látni

azzal, akit nagyon nem

 

Vásárláskor leginkább

sok tágas névtelen helyen

a mosószeres polc mögé húzódsz megint

(megidézve a lélek tisztaságát)

 

Mondják, elbújni nyílt színen lehet

tárgyiasult szavakkal, szóvá tett emberekkel állok

ahol legkönnyebb rámtalálni

ahol nevem, vezetéknevem van, személyi számom

szép táblázat szerint a súlyom ez és ez

műanyag kávéspoharat szorongatok, cigit

testvéreimmel a magányban elpostázzuk

táncolva körbe jár

 

elbújni benne túl kicsi a város

túl nagy ahhoz, hogy megtaláljanak

 

 

Az olasz városok asszonyok

Italjos miestai yra moterys

 

 

Az olasz városok nőneműek, mondja a nyelvtan

a csizma-félsziget magas sarkával elégedetten kopog

 

anyavárosok ringatják lányuk, a civilizációt

szeretővárosok napoznak, csinos lábuk az Appennineken

feleségvárosok fazekak közt sürögnek, bazsalikomot tépnek

mozzarellát reszelnek, készül a pasta

nővérvárosok fivéreikre várnak, próbálják túlharsogni

a Sziréneket

kedvesvárosok

leányvárosok

elhagyott asszonyvárosok,

Róma, Genova, Firenze, Velence, Udine

Bologna, Pisa, Milánó, Verona, Ravenna

 

Az olasz városok asszonyok

Az olasz asszonyok városok

 

 

napraforgók

saulėgrazos

 

 

hántolatlan napraforgómagra

emlékeztet a szája

az íze pont olyan

sós, kicsit keserű

nyíló ajkai magot rejtő kagylók

 

amikor nyelvem fülcimpáján siklik

Van Gogh jut eszembe

vajon mi volna ha

mi volna ha harapnék

nem akarom a testét visszaadni

cserébe sárga szirmokat adok

fekete magot

 

ha ajkát, mint a magot, elvetem,

vajon mi nő ki abból?

 

 

Kutyahang mennybe száll

Suns balsas į dangu eina

 

 

Kutyám éjjel

a kutyaistenhez imádkozik,

nappal farkát csóválja,

csak szomorú szeme árulkodik,

mindenről tud,

mindenről,

nemcsak Brisius haláláról.

Arról álmodom,

hogy majd együtt

kutyálkodunk,

bár ő inkább

meginna pár korsót velem,

és amikor szédelgünk, mondaná:

unom már ezt a kutyaéletet,

fekete bundám meg a kutyaistent,

azt is ember találta ki,

az ember folyton képzeleg,

többek között az oktalan kutyáról.

 

 

Magasabbra

Aukštasis

 

 

mama, itt mi történt?

kérdezem, kérdezem, úgymond már felnőtt fejjel

 

már ritkán állok sámlira hogy valamit elérjek

 

most máshol nyújtózom, mondjuk

a felsőoktatásban,

hogy legyen amit szüleimnek fölmutatni,

hogy a rokonok elnézzék nekem,

ez végülis magasabb végzettségű

 

mama, itt mi történt?

már gyerekfejjel, mondja, megbabonázott,

hogy mi történik, mi van egyre följebb

 

most is lehorzsolom a térdem

rossz irányba megyek

kék-zöld foltokat gyűjtök, mint egy gyermek

a kezem tintafoltos

 

ez folyton ír és ír – mit tehetünk, magasabb végzettségű

nem sokkal büszkélkedhetnek a szüleim

a rokonok előtt

 

mama, itt mi történt?

nem tudom, miért nem fodrász akartam lenni, hanem

űrhajós, mint valami fiú

 

de aztán jöttek a fülbevalók, ablakon kiszökések,

kimaradások, barátok, sörök – úgy éreztem, kikötöttem a holdon

és kicsit később holdfényversek voltak,

a fönségest kutattam, mint a látnok Macernis

 

a műrepülés végül nem jött össze

 

most is

tériszonyom van

a magasban

 

 

LÁSZLÓ NOÉMI fordításai

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében