Kapuk, melyek mögött görög nők nevelik utódaikat, időbe zárva, valahol a román alföldön, akik mellől a történelem generációk óta elsodorja a férfiakat: férjeiket, fiaikat egyaránt. Nők, akik emlékeznek, akik az idő mentalitásába zárva, de mégis egyfajta időfölöttiségben, lebegésben őrzik magukban a tájat, ahonnan elszármaztak. Belső térkép e táj, ahol rövid, pattogó mondatokban csapódnak le a történelem viharai. Ahol hömpölygőbbé, költőibbé válik a nyelv, ha a lélekről beszél: a Duna lelkéről, a város lelkéről. Ahol a történelem brutalitását mágikus realizmussal szelídítik, ahol zenébe oldódik a szürkeség: „Létezett a levegőben egyfajta zene. Egy elnyújtott dal. Mint valami litánia. Ezt ő alaphangnak fogta fel, bárhol és bármikor. Nappal, éjszaka. És nyáron és télen. Egy ütem, ami állandóan ismétlődött. Egy a-a-a-a-a… A napon. A szélben. Városon. És falun. Szelídség volt. És megfeledkezés önmagadról. Egy-egy templom harangja felverte a mélységekből. És terjesztette. De létezett ez már az elején is. A fűszálak hordozták magukban. A fény. És a sötétség. A világok. Az ég. Most. És itt.” (306.) Ahol a Nikasz-lányok sokadik generáció óta keresik önmagukat, családjukat, identitásukat, Erdélytől Bukaresten és a Bărăganon át Görögországig. Lehet-e otthont teremteni a határlétben? „Ha majd elindulsz Ithaka felé,/válaszd hozzá a leghosszabb utat,/mely csupa kaland és felfedezés” – ez az egyetlen konkrét irodalmi utalás a regényben, talán nem véletlenül. Milyen hosszú utat kell megtenni, hogy megtaláljuk Ithakát? Öt generáció élet- és történelemtapasztalata sűrűsödik Voudouri regényében, két évszázadnyi, öldökléssel telített vándorlás, s a narrátor, Daria makacs, minden történelmi tapasztalatnak ellentmondó hite, hogy nincs olyan ideológia, amelynek nevében megengedett az öldöklés. Mert tudja: „Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;/a szerzett tudásból s tapasztalatból/máris megtudhatod, mit jelent Ithaka.”
Monica Săvulescu Voudouri: A Nikász lányok nagy, fehér napfényben. (Fetele Nikas în corabia lui Ulisse.) AmbrooBook–Kriterion, Győr–Kolozsvár, 2018. Fordította: Király Farkas, Scarlat Anna.