Fogytán
Fogytán a tintám
fogytán a papírom
nincs már
megváltó tervem
lejárt már a
szavatossági időm
valamikor valaki
mondott valamit
és én akkor
nem értettem
egyet vele
ma már
nem vitatkozom
nem mondok
semmit
nem nyakaskodom
nem kezeskedem
más ígéretet
nem teszek
csak annyit
hogy élek
amíg leszek
Kisváros
Dési Incze János festőművész emlékére
Itt koptattuk a köveket,
kikerülve néhány öreget,
akiket már elkoptattak
a kövek.
Korzóztunk, akár a régiek,
kik meg-megálltak
a kirakatok előtt,
és kokettáltak.
Itt koptattuk a köveket,
és néha beültünk
a Három Tetűbe,
ahol rágyújtottunk
és kávét kértünk.
Tündököltünk.
Itt koptattak el
minket is a kövek.
Itt csépelt ki
bennünket is az idő.
És végül mi lett belőlünk ?
Törek…
Szederinda
1.
Szeptember végén születtem,
Szent Mihály havában, a Mérleg jegyében.
Szeptemberben szedret szedek.
Ilyenkor rám csavarodik a szederinda:
a kezemre bilincset vet,
a lábamra béklyót köt,
a nyakamba hurkot dob.
Gyermekkoromban egyszer
egy veder szederrel
cipekedtem a havason az átvevőhöz.
A zsebemben egy vagyon volt
az a tizennyolc lej,
amit az átvevő adott.
Látod, kedvesem,
most már hazahozom
a szeptemberi szedret,
és befőzöd…
Most is, mint máskor,
rám csavarodik a szederinda –
a kezemre bilincset vet,
a lábamra béklyót köt…
Így ölel engem magához a szülőföld.
2.
Finom a szederből készült befőtt.
Fanyar-édes, fényesen fekete.
Ehetek belőle reggel, délben, este.
Ehetek belőle az év
mind a tizenkét hónapjában,
mind a négy évszakában…
És lehet, egész esztendőben
eszembe sem jut a szederinda,
amely a derekamra csavarodott,
amely a kezemre bilincset vetett,
amely a lábamra béklyót rakott,
amely a nyakamba hurkot dobott…
Nem jut eszembe a szederinda,
mely átszövi a Mindenséget,
és nem csak szeptemberben,
hanem mind a tizenkét hónapban,
mind a négy évszakban felém kúszik…
Nem jut eszembe a szederinda,
amely észrevétlenül, alattomosan
kapaszkodik fel a tömbház oldalán,
és a harmadik emeleten végül rám talál.
Karácsony
Templomba megyek karácsonykor,
hogy megbízható forrásból halljam a hírt,
miszerint megszületett Jézus Krisztus.
Testvéreim ott ülnek a padsorokban,
ismerem őket még az elmúlt évezredből.
Látom, megöregedtek ők is, mint én,
akinek már hetvenedikszer jött el az angyal.
Templomba megyek karácsonykor.
Testvéreim ünneplőbe öltöztek.
Tiszták ők már, de még tisztábbak
akarnak lenni,
ezért az Úr asztalához járulnak,
és magukhoz
veszik az oltári szentséget.
Templomba megyek karácsonykor.
Itt akarom meghallani a hírt,
hogy megszületett
a világ megváltója, és hinni akarom,
hogy beteljesedik az ígérete.
Templomba megyek karácsonykor.
Testvéreim kiengesztelődve,
malaszttal telten, áhítattal énekelnek.
Valamennyien bizonyságát adják annak,
hogy nem felejtették el még
a gyermekkorukat.
