"összeseprem a csillagokat"
Kereső  »
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 21. (779.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Ami marad a végén
Zsidó Ferenc
„Nem az örökkévalóságnak, csak az örökkévalóságról”. Beszélgetés Ferencz Imre költővel
Ferencz Imre
Versek
Lovász Krisztina
Novellák
Glorjana Veber
Versek
Karácsonyi Zsolt
Ars sacra – két kiállításban
Eszteró István
Versek
Stelian Müller
S. (részlet)
Makáry Sebestyén
Mátra a Börzsönyben
Márián Gábor
Versek
Sztaskó Richard
Találkozás
Simonfy József
Versek
Versek
Valentin Trifescu
Szövegek-utak
Szabó R. Ádám
Európa hullámai (részlet)
RITTER GYÖRGY
Örökbe­fogadottak
Bartha Réka
„Klasszikus” visszaélések klasszikus operája
Bogdán László
Brecht kapitalizmuskritikája. Hét megjegyzés Bocsárdi Koldusoperájához
BORCSA JÁNOS
Átvitelek korrespondenciája
Asztalos Veronka-Örsike
Kritikák tükrében
„Van-e egyáltalán mondanivalónk a boldogságról?”
Jakabffy Tamás
Klezmer: a világi zsidó zene köztessége
Kali Ágnes
A kimozdíthatatlan csönd
 
Asztalos Veronka-Örsike
Kritikák tükrében
XXX. ÉVFOLYAM 2019. 21. (779.) SZÁM – NOVEMBER 10.

Kortárs világirodalmi alkotások felfedezésére ösztökél Haklik Norbert kötete, amely huszonnyolc kritika által, tematikus csoportosításban mutatja meg az olvasónak, miért érdemes Uršuµa Kovalyk, Petru Cimpoeșu, Kataryna Sowula, Ondřej Neff, Jan Grue, Jaroslava Blaľková és még számos más szerző írásművészete felé fordulni, és kézbe venni alkotásaikat magyar fordításban. A kritikus könnyed hangvétellel elemzi a regényeket, novellásköteteket, novellaantológiát, és ahol szükségesnek érzi – az olvasóra gondosan figyelve – társadalmi-politikai kontex­tusba helyezi a művek keletkezését, felvetett problematikájukat, aminek következtében a gyűjtemény kritikái kulturális adalékot is nyújtanak, és nem merülnek ki a szövegszintű elemzésben. Hakliknál a bíráló kritika rendszerint pozitív végkicsengésbe fordul át, amelyben a szerző igyekszik kidomborítani az alkotások erősségét. Mindemellett pedig figyelemre méltó, ahogyan a kritikákban a fordítói munka is fontos funkciót kap, a kritikus külön értelmezési-elemzői bekezdésekben mutatja meg a magyar nyelvre átültető közvetítők rendkívüli szerepét és találékonyságát.

 

A kötetbeli kritikák párbeszédben állnak egymással, Haklik egy-egy szerzőnek több alkotását elemezve utal vissza már ismertetett művekre, amelynek tulajdoníthatóan az olvasó egyre inkább megismeri a kritikus érdeklődési területét is: a szépirodalmi alkotásokon keresztül Haklik Norbert a különböző nemzetiségű szerzők műveiben keresi a hiteles közép-európai tapasztalat megnyilatkozását, illetve azokat a megoldásokat és nézeteket, amelyek által ezek az alkotások valami egyetemesről, általános emberiről szól(hat)nak. A kritikák olyan alkotásokat mutatnak be, amelyek alapvető problémái „gond nélkül nemzetköziesíthetők”, felcserélhetők. A Tallin–Zágráb–Bukarest tengely „megannyi terra incognitát” láttat, amely földrajzi közelségének dacára még mindig felfedezésre vár, de az kiérződik, hogy a kritikus otthonosan mozog ebben a térben, legyen szó lengyel, szlovák, román, cseh vagy észt írók műveiről.

 

 

Haklik Norbert: A Tallin–Zágráb–Bukarest tengely. Kritikák kortárs világirodalomról. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2018.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében