1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Egy labda visszapattanása, egy félig nyitva hagyott kapu, a sebességből megmaradt keréknyomok, elágazások, szétfeszített robbanás, bekerített istenek.

Szimatolás. Úszás. Repülés. A márvány csendje, a fa csendje, a beton csendje, nejlon és elrejtőzés, mindenhol lapul valami. Mintha lenne itt egy végtelenített játszma, valaki valaki más után kutat, valaki elbújik, valaki üldöz.

A fény és az árnyéka, ahogy egymásba fordulnak – s bennünk születnek újjá. Kitaposott utak.

Emlékezet. Az ember – és az ember hiánya.

A valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül.

Hány szárnycsapás egy repülés íve? Lehet-e rekonstruálni repülését jégbe fagyott madárnyomokból?

Birtalan Zsolt képein ott van a kimozdíthatatlan csönd. Várni nehéz. És várni könnyű. A várakozás ezer arca visszakacsint.