„I can hear little clicks inside my dream.”1
SZERKESZTŐ (ébredezik, megdörzsöli szemeit, rágyújt egy cigire, nyújtózkodik, aztán kiabálni kezd:) Ébresztő, lusta dögök!
KÖLTŐ (másik oldalára fordul): Van kávé?
FORDÍTÓ (felül): Ma te vagy a soros, nem fogja megfőzni magát.
KÖLTŐ: Az szar. Akkor várni kell. Alfában nincs kávéfőző.
SZERKESZTŐ (fintorogva elnyomja a cigit): Alfában, mi? Béta banda, az vagytok.
FORDÍTÓ: Hagyd. Megfőzöm én. Az éjjel megint kimérákkal harcolt szegény.
SZERKESZTŐ: Kimérák nem léteznek. Hé! (megrugdossa Költőt) Mindenki megteszi a magáét, te sem vagy kivétel.
KÖLTŐ (morogva felül): Te vagy egy rohadt kiméra. Még a R.E.M.-ig se jutottam el. Az dolgozzék, aki tud aludni!2
SZERKESZTŐ: Alszunk majd, ha meghaltunk. Gyerünk!
FORDÍTÓ: Abban te ne légy olyan biztos. „The first day after a death, the new absence/ Is always the same; we should be careful/ Of each other, we should be kind/ While there is still time.”3
KÖLTŐ: Jaja. Mert aztán jön a „dies irae, dies illa” és „solvet saeclum in favilla.”4
SZERKESZTŐ: Na, elég volt, kicsit el kell engedni a neurózist, ami a fejetekben van, és máris minden jobban megy. Ígérem. Mély levegő (mutatja, a többiek követik példáját), szép, hosszú kilégzés. Ez az! Na még egyszer. Gyerünk. Beszív… Kifúj…
KÖLTŐ (csúfondárosan): Hű, máris elmúlt minden bajom. Csak a kávét kéne megfőzze valaki.
SZERKESZTŐ (kivörösödve, Fordítónak): Látod, ennek semmi se szent. Mégis mit csináljak vele. Nem bírom. Nélkülem még mindig az utcákon aludna, sőt, már régen halálra itta volna magát.
KÖLTŐ: Akkor legalább végre megszabadulnék tőled…
FORDÍTÓ: Gyerekek, nyugi van. Nem gondoljátok komolyan. Megfőzöm én azt a kávét. Tessék megölelni egymást szépen, aztán kedvesen, türelmesen felébresztjük Testet. Hosszú nap elé nézünk.
KÖLTŐ: Mint minden nap. Jó, jó, tudod, hogy szeretlek. (vonakodva, kellemetlenül összeölelkeznek Szerkesztővel. Fordító közben kávét főz, amit mindhárman felhajtanak.)
FORDÍTÓ: Kezdhetjük?
Szerkesztő és Költő bólintanak, majd mindhárman a még alvó Testbe bújnak.
TEST (mozgolódni kezd, lassan kinyitja szemeit, felül, ásít, majd az órájára néz és felkiált): A francba!
Jegyzetek
1 „Kis kettyenéseket hallok álmomban” (Anne Carson: The Glass Essay. HB fordítása)
2 Málik Roland
3 „Egy halál utáni első napon az új hiány/ Mindig ugyanolyan; óvatosnak kéne lennünk/ Egymással, kedvesnek kéne lennünk/ Amíg van még idő.” (Philip Larkin: The Mower. HB fordítása)
4 Mozart: Requiem
