"Harminc? Az is valami?!"
Kereső  »
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 1. (783.) SZÁM – JANUÁR 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
A láp (Részlet egy készülő regényből)
Karácsonyi Zsolt
Szerkesztőség és vidéke
Király László
Célfotó
Papp Attila Zsolt
A középnemzedékesedés felé
Demeter Zsuzsa
Mózes Attila és Sigmond István levelei
Antal Balázs
Hegyi monológok
Egyed Emese
Versek
Mărcuțiu-Rácz Dóra
túltermelés
HORVÁTH BENJI
30 to infinity
Szántai János
Helikon 300
ANDRÉ FERENC
a bújócskaverseny győztese
Molnos Lajos
Versek
Fekete Vince
Újracsatlakozás
Bogdán László
A piros ruhás lány második jelenése
Láng Orsolya
A tél (L'Hiver)
Árkossy István
20+30
MÁRTON EVELIN
Levél a távolból
Ferenczi Szilárd
„Tele van velük az erdő”
Karácsonyi Zsolt
Drámákra újra várva
László Noémi
„Gyönyörű, napfényes sötét”
BORCSA JÁNOS
Város a versben
Zsidó Ferenc
Korszakba ágyazottan
Jakabffy Tamás
A közöttiség hitele
SZEKERNYÉS JÁNOS
Abakánok Temesvárott
 
Papp Attila Zsolt
A középnemzedékesedés felé
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 1. (783.) SZÁM – JANUÁR 10

Helikon harmincéves. Ez így szikárul leírva vagy kimondva csak egy tény, amelynek nincs önmagán túlmutató jelentősége; de én megtanultam Szilágyi Istvántól – sok egyéb mellett – az „éppen soros kolozsvári szépirodalmi folyóirat” kifejezést – ami azt jelenti, hogy a Helikon nem (csak) önmagában érdekes, hanem egy gazdag Kolozsvár-centrikus folyóirattörténeti hagyomány részeként, amely a Döbrentei Gábor-féle Erdélyi Múzeumtól az Utunkig terjed, és tovább. A Helikon „szem a láncban”.

 

Több mint tíz éve dolgozom az éppen soros kolozsvári szépirodalmi folyóiratnál, és nagyjából húsz éve közöltem először a hasábjain. Mert én is itt kezdtem, mint szinte mindannyian: a Serény Múmiában, majd A nagy Kilometrikben, mostanság pedig a Pavilon 420-ban. Akkor, húsz esztendeje – ahogy a költő mondaná –, „gondolta a fene”.

 

A lap, amelyben oly sokan kezdtük a pályát, harmincéves, én pedig elmúltam negyven. Nemrég egy kedves ismerősömtől megtudtam, hogy ebben a korban már, ha egy hajnalig tartó táncmulatságba, magyarán buliba készülne az ember, próbáljon úgy ügyeskedni, hogy „a skála jobbik felén álljon”, mármint korosztályilag. Hát ez mostanában egyre nehezebben jön össze.

 

Nem így a Helikonnak! Azért mondom ezt, mert például a különböző ösztöndíjak, pályázatok, miegyebek, amelyek fiatal íróknak és költőknek szólnak, általában harmincöt évnél húzzák meg a határt. A senior tagságok pedig ugyanennél az életkornál kezdődnek.

 

Amikor én a Helikonhoz mint – még ha más néven is – nagy múltú folyóirathoz kerültem, fiatal szerzőnek számítottam: több kollégámmal egyetemben a szerkesztőség „fiatalításának” célzatával alkalmaztak. Most pedig arra kell ébrednem, hogy idősebb vagyok a lapomnál. A fiatalítás programját pedig mások, a tényleg ifjak képviselik.

 

Van erre egy szó, mostanában kezdek megbarátkozni vele: a „középnemzedék”.

 

Helikon még nem tartozik a folyóiratok középnemzedékébe, de már elindult afelé. Akkortájt fog megérkezni, amikor a mostani fiatal szerkesztők elkezdenek majd azon gondolkodni, hogy jót tenne a lapnak egy kis vérfrissítés.

 

Mert épp ez a vonzó benne a kilencvenes évek eleje-közepe óta: hogy mindig képes volt a vérfrissítésre. Így vonzott az évek, évtizedek során magához mindenkit, engem is. És tudja a fene, talán így maradhat mindig ilyen szemtelenül fiatal.

 

 

 

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében