1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Miféle december

Élni a mostban, érezni a tétjét.

Közvetlenebbül kimondani mindent.

Örvendezni elevenebb beszédnek,

más szemmel nézni létezőkre:

lenni.

Könnyebb, könnyű kézzel papírra vetni

dédelgetett vagy új felismerést.

Nagyobb bizalommal a hétköznap-időben.

Hetekig mintha ünnepekben járva.

Valahogy mintha lebegve, másképpen.

Így volt talán.

Emlékek délibábja.

Ha kérdeznél: harminckét éves múltam.

Annyi voltam, nel mezzo del cammin,

ha kérdeznél: jöttem, láttam, tanultam.

Középütt kocsibejáró, kétoldalt

két-két szerkesztőségi szoba, ablakos.

Az ablakok a Főtér fele nyíltak.

Mit kellene igazán mondani.

Kinek kimondani a lelkes zajban

az érvényes, nem cenzúrázott szókat.

Milyen december volt, és milyen újév.

Az irodalom új hangját kereste.

Hírek, rémhírek, szervezkedő ország.

Így volt talán.

Látom magam a képben.

De képlékeny az emlék, elhagyom már.

Eltiltott versem lapba-kerülése

nem váltott meg, a világ így megyen.

Egykötetes szerző, bíztam magamban.

Mit Helikonon: Parnasszus hegyen.

(Itt van a vers: az Igaz Szó nem hozta.

Lobogtattam a szabadság jeléül.)

Relatív

Alig vannak már bábok a színen.

Leöldököltek gyorsinú futárt,

szelíd lovat és jónéhány parasztot.

A sarokbástyák rendre leomoltak,

a királynő gyűrűje elgurult,

csipkéje gyűrött, ferdén áll a kontya.

A makulátlan mozaiklapokra

paták, sarkantyúk vágtak sebhelyet.

Még néhány báb –,

a király hova lett?

Az ellenfél felajzva, rengeteg

tévedhetetlen harci ötlet hajtja!

De valóban, a király hol lehet?

S fehér

vagy fekete a birodalma?